• Hetven éve mutatták be Karel Zeman időutazásos sci-fi-jét, a számos úttörő trükkfilmes megoldással operáló Utazás az őskorba című filmet
• Az ismeretterjesztőnek is szánt film elsőként keltette életre úgy az őslényeket, hogy a lehető legpontosabban próbálta visszaadni a valódi megjelenésüket, mindezt a kommunista Csehszlovákiában
• Zeman nemzetközi sikert aratott, és az élőszereplős-animációs vegyes technikát felvonultató későbbi filmjeit is vetítették Amerikában, és látta is őket sok későbbi nagy rendező, Spielbergtől Wes Andersonig
• Miért nem közismert Karel Zeman neve, és mi lett az örökségével?

Négy fiú a nyári szünetben csónakkal nekivág az ismeretlennek, és egy rejtélyes barlangon keresztül kijutnak egy folyóra, amelyen minél tovább eveznek, annál régebbi földtörténeti korba jutnak. Látnak mamutot, kardfogú tigrist, dinoszauruszokat, veszélyes kalandok egész sorában lesz részük, és végül szerencsésen célhoz érnek. Hetven éve mutatták be Karel Zeman Utazás az őskorba (Cesta do pravěku) című filmjét, melynek alapsztorija leginkább Verne Utazás a Föld középpontja felé című regényéből lehet ismerős, de Obrucsev Utazás Plutóniába című műve és Zórád Ernő belőle készült képregénye is biztosan beugrik azoknak, akik hozzám hasonlóan a nagyszülők Füles rejtvényújságjait lapozgatva akadtak horogra.

A történet tehát maga is kalandos időutazás, de a film igazi szenzációját az adta, ahogyan Zeman ezt képpé formálta: teljesen egyedi trükkfilmes technikákat használt, többek között azért is, mert a kommunista Csehszlovákiában az anyagi lehetőségei összehasonlíthatatlanok voltak azzal, amivel a korabeli hollywoodi kollégái gazdálkodhattak. Zeman filmjében az animáció úttörő módon találkozott az élőszereplős filmmel: a stop-motion technika, bábok, életnagyságú modellek és rajzolt hátterek alkalmazásával a vasfüggöny mögött is el tudta érni, hogy filmje a minimális technikai háttérrel is versenyre tudott kelni a nagy amerikai stúdiókkal, sőt.

A filmet 1955 augusztusában mutatták be: ugyanabban az évben nálunk a 2x2 néha 5 vagy az Egy pikoló világos jelentették a sikerfilmeket, az ilyesmi kísérletezésnek semmi tere nem maradt a Rákosi-rendszerben. Csehszlovákiában viszont Klement Gottwald halála után lejjebb csavarták a sztálinizmust, így a kulturális életben is lehetőséget kaphattak a Zeman-féle vizionáriusok, még ha eleinte csak ifjúsági filmek erejéig is. Az pedig hamar kiderült, hogy ezekre a filmekre külföldön is van kereslet, amivel az állam is jól járt, így a csehszlovák kultúrpolitikának is érdekében állt ha nem is teljes erővel támogatni, de legalábbis nem gátolni Karel Zeman pályáját – főleg, hogy műveiben sosem politizált. A következő két nagy filmje aztán már kifejezetten nagy nemzetközi sikereket aratott, és ugyan a pályája hátralévő része már csendesebben telt, Zeman nevét pedig el is feledte a közönség nagy része, a mai napig hivatkozik munkásságára Wes Andersontól kezdve Terry Gilliamen át Steven Spielbergig a filmművészet számos óriása, úgyhogy érdemes jobban is megnézni az életművét.

A cseh fiúk kalandjaiból New York-i álom lett

Karel Zeman még az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1910-ben, tizenhét éves korában pedig már a független Csehszlovákiából indult el Franciaországba tanulni, ahol reklámcégeknél kezdett dolgozni Marseille-ben, és itt találkozott az animációs filmmel is először. Hazatérése után is maradt a reklámiparban, és olyan nagy cseh cégeknek dolgozott, mint a Bat’a és a Tatra, majd a zlíni animációs stúdióban kapott munkát. A cseh animációs kultúra akkor már nagyon fejlett volt, a műfaj nagyjának tartott Jiři Trnka a 40-es évek végén világszinten ismert volt bábfilmjeivel, és ebből a közegből emelkedett ki lassan Zeman is. Eleinte ő is animációs filmeket készített, egyre komolyabb jártasságra tett szert, és így érkezhetett el ahhoz az állomáshoz, hogy élőszereplős filmet rendezzen, melynek a lelkét azonban az animációs technikák adták.