Azért ír nehéz helyzetbe került emberekről, mert a fényt igazán az árnyékban lehet megtalálni

• 2020-ban az év egyik váratlan nemzetközi könyves dobása egy addig csak hazájában ismert japán írónőnek az angol nyelvű megjelenése volt: a nagyobb lapok éves listáin és a könyvekkel foglalkozó Instákon és blogokon is rendre Kavakami Mieko regényébe lehetett belefutni.
• Kavakami azóta alighanem az egyik legnépszerűbb kortárs japán író lett, műveit 38 nyelvre fordították le, tavaly pedig megjelent tőle az első könyv magyarul is: Az éj szerelmesei című, japánul 2011-ben megjelent regényét Mayer Ingrid fordította.
• Kavakami közép-európai turnéja során a héten pár napot Budapesten tölt, ekkor beszéltünk vele.

Kavakami Mieko regényeinek egyik visszatérő motívuma, hogy olyan nőkről ír, akikre amúgy általában kevés figyelem jut az irodalomban. Ezt részben persze magyarázhatja saját élettörténete is: Kavakami szegénységben nőtt fel Oszakában, apja nem nagyon volt jelen, anyja nevelte, és már 14 évesen egy ventilátorokat gyártó üzemben kellett munkát vállalnia. Később hoszteszként is dolgozott, majd egy rövid énekesi karrier következett, aminek az vetett véget, hogy a stúdiónál semmiféle beleszólása nem volt abba, hogy mit énekelhet. Ekkor, a kétezres évek közepefele kezdett el Kavakami verseket írni és blogolni, és végül ez utóbbi hozta meg számára az áttörést: a női szerepekről, párkapcsolati kérdésekről és szexről is szóló posztjait volt, hogy naponta több százezren olvasták, és végül e témák jelentek meg első prózai műveiben is.

Amiket aztán rögtön követtek a rangos japán díjak és a gyorsan jelentőssé növő olvasótábor: bár Kavakami sikerét a konzervatív politikai oldalon nem fogadta osztatlan lelkesedés, a fiatalabb generáció körében százezrével vették a könyveit. Így Kavakami már évek óta Japán egyik legsikeresebb kortárs szerzője volt, mikor jött a nemzetközi siker, amit egy 2008-as novellájának átdolgozott és kibővített angol nyelvű kiadása hozott el. Ez volt a magyarul jövőre Nacu nyara címmel megjelenő, angolul Breast and eggs címen futó regény, ami három nő történetét meséli el, akik valamilyen formában mind saját testük és élethelyzetük elfogadásával küzdenek, miközben az egész szöveget átszövi az öregedés megélésének drámája és az anyává válással kapcsolatos morális dilemmák.

Bár a nemzetközi piacokon Kavakami a Nacu nyarával robbant be, magyarul egy másik regénye, Az éj szerelmesei jelent meg először. Az írónő arról beszélt a 444-nek, hogy úgy tudja, Magyarország az egyetlen, ahol a saját elmondása szerint is jóval csendesebb regényét lehet előbb olvasni, emiatt különleges az itteni írói debütálása. Még viccelődött is azzal, hogy a magyar közönség, amíg csak ezt olvassa, azt gondolhatja róla, hogy micsoda kedves ember, és ehhez képest nagyon más lesz, ha majd a Nacuval is megismerkednek.

Az éj szerelmesei egy sokáig lassan csordogáló, lírai hangvételű regény egy lektorként dolgozó nőről, aki szinte teljesen kivonta magát a világból. Egy váratlan megismerkedés egy idősebb férfival aztán válaszút elé állítja, hogy vajon képes-e kézbe venni a saját sorsa alakítását. Kavakami ebben a regényében is olyan keményebb témákat boncolgat, mint a magány, a női alkoholizmus természete vagy a fiatalkori traumák magunkkal cipelt következménye.

„Semmi kedvem szuperhősökről, szép, sikeres emberekről írni” – válaszolja Kavakami arra a kérdésre, hogy hogyan formálja regényeinek főszereplőit. Mint hozzátette, emberi problémákról akar írni, és a legátlagosabb ember életében is vannak olyan pillanatok, amikor láthatóvá válik valakinek az egyénisége. „Szeretném megtalálni az árnyékban azt az apró, csillogó valamit, ami ott megbújik. Persze az is jó, ha valami nagyon csillog és észreveszem, de én inkább arra szeretnék rátalálni, ami elrejtve csillog.” – mondta erről.

Mesélt arról is, hogy amikor először mondták neki, hogy - az azóta elhunyt - édesanyja beteg és nem lehet rajta segíteni, igazán tehetetlennek érezte magát, a félelemtől aludni sem tudott éjszakánként. Ekkor történt vele, hogy azt érezte, képtelen még élő, egészséges írók műveit olvasni, egyszerűen nem tudta ezeket a szövegeket befogadni. Ezért a már régebb óta halott írókhoz fordult, és Kafkát kezdett el olvasni, akitől rengeteget tanult.

„Akkor értettem meg, hogy az, hogy valaki beteg, haldoklik, a halál felé tart, az nem egy olyan boldogtalanság, aminek nem szabad megtörténnie. Mert nyilván addig úgy voltam vele, hogy az nem történhet meg, hogy az anyám meghal. A kilátástalanság az előfeltétele annak, hogy éljünk, ezt Kafkától tanultam meg. Gyakran mondják, hogy majd lesz valahogy, de ez csak akkor igaz, ha egy egyetemi felvételiről vagy egy szerelmi csalódásról van szó. De van olyan is, ami elkerülhetetlen, és mindenki erre tart, ezzel nem lehet mit kezdeni.” – mondta Kavakami, majd hozzátette, hogy ő azért ír olyan sokat arról, hogy milyen az, amikor az emberek nehéz helyzetbe kerülnek, mert szerinte a fényt igazán az árnyékban lehet megtalálni.

Női főszereplői és témaválasztása miatt a nyugati kritikákban rendszeresen feminista szerzőként emlegetik Kavakamit, aki magát amúgy abszolút feministának vallja, mert a nemek közötti megkülönböztetést nem tartja elfogadhatónak, ugyanakkor ezzel a besorolással nem ért egyet. Mint hozzátette, Japánban sokáig úgy osztották fel a műveket, hogy volt az „igazi” irodalom, ami mellett ott volt aztán a női irodalom. Aztán az elmúlt öt évben, a nyugati berobbanása óta gyakran megkapta, hogy ő egy feminista könyveket író feminista szerző, de szerinte ez ugyanaz a kategorizálás, mint régebben a női irodalom volt, amit sokszor a lustaság magyaráz: azok aggatják rá ezt a jelzőt, akik bele se olvastak, hogy miről szólnak a regényei.

Abban elmondása szerint nincs nagy különbség, ahogy a japán és ahogy a külföldi olvasók reagáltak a regényeire, ráadásul a közösségi média miatt sokszor azonnal megkapja a visszajelzéseket, közvetlenül az olvasóktól. Az iskolai bullyingot elszenvedő két tizenéves gyerek történetéről szóló, angolul Heaven címmel megjelent regényét olvasva például több országból is küldtek neki üzeneteket arról, hogy ebben a könyvben magukra ismertek. És kapott már visszajelzéseket magyar olvasóktól is, akik angolul olvasták a Nacu nyarát, és megírták neki, hogy nagy hatással volt rájuk a könyv, olvasóklubokat is akarnak köré szervezni. Az üzenetek alapján Kavakami úgy látja, hogy a nők helyzete tekintetében ugyan Magyarország is eléggé konzervatív ország, de ezek a nők pont azt üzenték meg, hogy nem fognak beletörődni abba, hogy alulmaradjanak.

Mieko Kavakami regényeinek egy másik jellegzetessége, hogy nincs benne semmi abból a fajta japán egzotikumból-orientalizmusból, amit sokszor még nemhogy nyugati, de akár japán szerzőktől is megszokhattunk. Ő maga is a New York Times egy korábbi kritikáját idézte fel, melyben arról írtak, hogy míg Murakami Haruki regényeiben előfordul, hogy valaki egy macskával beszélget, de olyan sosem fordul elő, hogy a főbérlő jön beszedni a lakbért, addig Kavakami regényeiben a mai japán társadalom problémái vannak jelen.

Kavakami szerint ezt részben a generációs különbségek magyarázhatják, ahogy ez tényező lehet a női szerepekről való írásnál is: a két nemzetközileg is ismert japán szerző együttes emlegetése azért is érdekes, mert Kavakami volt az, aki egy 2017-es beszélgetés során felkérdezte a világhírű, Nobel-esélyes írót az egysíkú nőábrázolásaiért. Ezt Kavakami is felidézte nekünk, hozzátéve, hogy ezt éppen azért tehette meg egy nyilvános interjú során, mert amúgy nagyon jóban vannak Murakamival.

Kavakami szerint külföldről nézve Japán még mindig egyet jelent Tokióval, pedig az országban hatalmas társadalmi különbségek vannak. És ezek a különbségek adják regényeinek hátterét, még ha ő maga hangsúlyozta is, hogy nem feltétlenül csak ezekről a társadalmi kérdésekről akar írni, sokkal inkább az emberek belső energiáiról, melyek ebből a háttérből kibontakoznak.