Mit mondott Krasznahorkai a Nobel-díjról korábban?

2016-ban az (akkor amúgy éppen nem kormánypárti) Magyar Nemzet készített interjút Krasznahorkai Lászlóval, és az első kérdés-válasz rögtön ez volt:

„Évek óta Nádas Péter mellett önt emlegetik a Nobel-esélyes magyar írók között. Idén mégis Bob Dylan kapta az elismerést. Mennyiben változtatná meg privát és alkotói életét az elismerés? És mit szólt Dylan díjazásához?

A bizottság nagy bátorságára vall, hogy merték egy zenésznek adni ebben az évben a díjat. Persze Bob Dylannek mindenféle díj jogos: ő tényleg korszakalkotó művész. Remélem, a Nobel-díj után sorban kapja majd a hasonlókat az Órások Világszövetségétől kezdve a Meteorológusok Nagytanácsának ragyogó érmeiig – csak bírja el őket az a gyönge test. S hogy mit jelentene egy olyan díj, amelyből a maga nemében csak egyetlenegy van? Már az büszkeséggel tölt el, hogy azon a tízes, húszas, ki-tudja-hanyas listán fogadtak rám, amelyen egy Bob Dylan is szerepelt! Ahol egy Thomas Pynchon! Egy Ko Un! Azt hiszem, tényleg itt a végítélet, hogy ez megtörténhetett. Csak az hoz kissé zavarba, hogy mellettem még lehetett fogadni lovakra, futballra, sőt, ruletteredményekre is...”

Aztán egy későbbi kérdésre azt válaszolja: „Mondhatnám, hogy az International Man Booker-díj megváltoztatta az életemet. De nem változtatta meg. Örültem neki, és örültünk sokan, aztán folyt minden tovább a régi kerékvágásban. Kertész Nobel-díja ugyan mit változtatott meg? Jobban szerették? Többen olvasták? Megváltozott a megítélése a magyar irodalmi közvéleményben? Nem változott meg. Egy dolog változott meg: hogy neki még jobban fájt, hogy nem tudják itthon befogadni, ami ő. Ha Kertész megkapta, akkor ez a Nobel-díj nem is ér olyan sokat, mondták, s gondolták. Uramisten.”

Általánosságban az elismerésekről 2017-ben azt mondta a Literának: „A díjak jólesnek, vagy védenek, vagy adnak egy újabb esélyt a próbálkozásra, hogy olyan produkciókkal álljunk elő, amelyek méltók az olvasók figyelmére. Szeretik az aszteroidákat? Na, egy díj, az pont olyan. Mi vagyunk a Föld, és mintha egy aszteroida kurva messze elmenne tőlünk, és csak mi látnánk. Jólesik nézni, hú, az anyját, de gyönyörű, mondjuk, na, de hát még csak nem is érinti a Földet. Értik?”

Aki most kezdene el ismerkedni az író világával, annak ezt a podcastünket tudjuk ajánlani.