Csak most derült ki, hogy a kommunisták cenzúrázták az Utas és holdvilágot

Több generáció meghatározó olvasmánya, az Utas és holdvilág sokadik, a Magvető Kiadó számításai szerint a 65. kiadása címlapján egy különös, piros csík azt hirdeti:

AZ EREDETI SZÖVEG.

A kiadó posztja szerint az újabb Szerb Antal-rejtély nyitja az, hogy „nyáron a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Wirth Imre fellapozta a Szerb-hagyatékban található első kiadású példányt, amelyet (feltehetően az akkori Magvető kérésére) Szerb Antalné, az író özvegye korrektúrázott a férje halála utáni első (!), 1959-es (!) kiadást előkészítendő.”

Klasszikus sajtóhibák korrekciója mellett két fontos „javítás” volt a szövegben, és ezek benne is maradtak az évtizedek alatt alighanem milliók által olvasott összes további kiadásban.

Az egyik törölt rész a titokzatos perzsa által „gyűlölt szovjet hatóságokra” vonatkozó fél mondat. A másik érintett rész az Ulpius-ház kamaszainak világképéről szól, ebből kettő, a katolicizmus dicséreteként értelmezhető mondatot távolítottak el.

De mi utal arra, hogy a cenzor pont a férje műveiért rajongó Szerb Antalné, vagyis Bálint Klára irodalomtörténész volt? - kérdeztem Wirth Imrétől. „Az ő hagyatékából került a könyvtárba ez a »cenzúra-példány«, és a javítások után visszakérte az eredeti, 1937-es kiadást. Tudható, hogy máskor is »javított«, amikor úgy vélte, nem jelenhetne meg az eredeti szöveggel a könyv. Itt is egyértelmű, miért nyúlt bele. Felmerült, hogy a Magvető akkori szerkesztője volt ilyen gondos, de Schmal Alexával [a Magvető szerkesztőjével] nem találtuk ennek nyomát, a kézírást is összevetettük akkori lektorok kézírásával. Végül a PIM-ben Török Dalma a könyvtárból azonosította, hogy ez Szerb Antalné kézírása nagy valószínűséggel."

És hogyan lehetséges, hogy egy töretlenül népszerű, agyonelemzett irodalmi klasszikus szövegében ekkora csonkítás maradjon észrevétlenül évtizedekig? Wirth Imrének az a megfejtése, hogy „1959-90 között múlt az idő, és épp az Utas és holdvilág kapcsán nem gondolt rá senki, hogy az új kiadásokat az eredetivel összevessék, amit egyébként megtesznek, Alexa is utána szokott járni ilyenkor. Ez most egy teljes véletlen (ki gondolt volna rá, hogy még ebbe is belenyúltak?). Nekem egy régi, Németországban élő ismerősöm írt, hogy a könyvtárukban az eredeti kötetben mintha valami másképp lett volna, és ezért kezdtem el megnézni. Szerencsém volt, hogy az első kikért példány épp a cenzúra-példány volt."

A Magvető ezeket a „kicsi, de annál érdekesebb részleteket” most helyreállította.

Az utóbbi években Szerb irodalomtörténetei munkáival is volt dolga a kiadónak bőven, mert az átkosban ezeket is szorgosan és változatosan cenzúrázták az elvtársak. Az egyik szempontjuk az lehetett, hogy mindazokat a részeket el kell tüntetni, amelyek zavarhatnák viszonyunkat a szomszéd népekkel. De voltak ma újra életesebben viselkedő törlések is. A világirodalom történetének új kiadását sajtó alá rendező Pálfy Eszter, például, 2021-ben a Literának felidézte, hogy Szerb azt írta a szlavofil világfelfogásról: „a vén Nyugat, mondják a szlavofilek, már betöltötte hivatását, elkorhadt, elromlott, többet már nem adhat az emberiségnek. A jövő a fiatal orosz népé. De mire fogja megtanítani Európát Oroszország, amely eddig még a szamováron kívül nem adott semmit az emberiségnek?” Ezt az utolsó félmondatot törölte a cenzúra.