2024 márciusában nem érte el a magyar média ingerküszöbét a hír, amely most alkalmasint nagyobb hullámokat vethet. Akkor jelentette be az Osztrák Nemzeti Könyvtár, hogy átveszi Krasznahorkai László irodalmi hagyatékát.

Az osztrák közmédia magyar nyelven is beszámolt róla akkor, micsoda kincsekről van szó: „A szerzői hagyatékban az 1980-as évek óta 23 nemzet több mint 700 levelezőpartnerével folytatott »rendkívüli terjedelmű« levelezés található. Kéziratok dokumentálják Krasznahorkai László teljes irodalmi munkásságát, amik között eddig kiadatlan szövegek is találhatók.” A gyűjtemény a regények és elbeszélések kezdeti vázlatait, a megfilmesített művek forgatókönyveit és a fordítókkal folytatott szoros együttműködést dokumentáló anyagokat is tartalmaz. Emellett kutatási anyagok, utazási dokumentumok, naplók, hang- és videoanyagok találhatók benne.

A hagyaték kezelője közleményben örvendezett a Nobel-díjnak. Bernhard Fetz, az Osztrák Nemzeti Könyvtár Irodalmi Archívumának és Irodalmi Múzeumának igazgatója azt mondta: „Korai regényeivel, a Sátántangóval és Az ellenállás melankóliájával Krasznahorkai László érvényes példázatokkal szolgált hatalomról, kísértésről és erőszakról, legutóbb németül megjelent regénye, a Herscht 07769 pedig a legjobb könyv a jelenlegi jobboldali szélsőségességről. Mint az író összes műve, ez is mély és emberséges humorral áthatott.”

A magyar közönség tehát azzal kénytelen szembesülni, hogy mindkét Nobel-díjasa, valamint az elmúlt évtizedek két legfontosabb prózaírója mind külföldre vitte a hagyatékát.