Miért nem keresi senki az eltűnt családtagot?

„Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresték a pénzt ezzel, mindenki jól járt, nem?” (Nagy Feró)

A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatják be Lea Podhradská első egészestés dokumentumfilmjét, az Apám lányát. A film egy családi true crime-ként indul, miután a rendező nyolcéves korában a féltestvére nyomtalanul eltűnt, de aztán valami sokkal mélyebb keveredik belőle.

A filmet a rendező narrációja kíséri végig, aki a Szlovákiában élő, magyar családjának és féltestvérének, Deninek az eltűnését meséli el gyerekkori, archív felvételek és most készített családtag-interjúk segítségével. A rendezőnek a vizualitás terén nem volt könnyű dolga, mivel rettentő kevés felvétel állt rendelkezésére a gyerekkorukról és Deniről, és maga a nyomozás menete sem a leglátványosabb, ezért kreatív eszközökhöz kellett nyúlnia. Ez talán a hasonló dokumentumfilmet még nem annyira látott nézőknek először furcsa lehet, de megéri nyitottan állni ehhez, mert ez a film nagyon jó.

Lea, a rendező és az idősebb Deni együtt nőttek fel, Lea mindig picit felnézett a nővérére, de a családi idill megtört, amint Deni felnőtt, és egyre bizarrabb dolgok kezdtek történni: például egyszer Deni cipő nélkül, zacskóval a lábán jelent meg az ajtóban – legalábbis a nyolcéves Lea, akkor még ennyit érzékelt belőle. A hasonló, gyerekszemmel akkor még érthetetlen eseményeket követte Deni végleges felszívódása. Deni látszólag nyomtalanul tűnt el, a család pedig nem kereste, azt se tudták, hogy él-e vagy meghalt. Egyszer még az is felmerült, hogy temetést tartsanak a holtteste nélkül.

A rendező azután ragadott kamerát, hogy huszonhét évvel Deni eltűnése után levél érkezett tőle a családnak, akik viszont az elolvasása nélkül kidobják azt. Ahhoz, hogy Lea kiderítse, mi történt Denivel, a családtagjaival készít interjút: a nagynénivel, az anyukájával, Deni vér szerinti testvérével.

A néző számára akkor válik nyilvánvalóvá, hogy itt nem egyszerűen egy fiatal lány eltűnésének tragikus története bontakozik ki, amikor látja a családtagok érdektelenségét Deni eltűnésével kapcsolatban. Ezért egy idő után már nem csak az a film fő kérdése, hogy mégis mi történt Denivel, hanem az is, hogy ez miért nem érdekelt senkit?

Ez egyben a film legmegdöbbentőbb része, ugyanis ebből sejlik fel, hogy mi történhet egy nővel akkor, ha a családja hátat fordít neki, ha a szociális, megtartó hálóján egy óriási lyuk keletkezik, amelyen ő egyszerűen átzuhan.

Itt érkezünk el a cikk felütéséhez és egyben a film valódi mondanivalójához, a true crime nyomozás megfejtéséhez. Aki szeretné úgy nézni ezt a filmet, mint egy valódi nyomozós, izgulós true crime-t, akkor most gyakoroljon önuralmat, és ne olvassa tovább a cikket, hanem menjen el megnézni a filmet Verzió Fesztiválra november 16-án vagy november 18-án.

SPOILER, SPOILER, SPOILER

Noha nem vagyok a spoilerező cikkek híve, szeretem a filmélményt meghagyni az olvasóknak, Lea Podhradská dokumentumfilmjéről azonban nem érdemes úgy beszélni, hogy csak a felszínt kapargatjuk, hiszen ő sem ezt tette.

Egyébként a néző viszonylag korán megsejti, mi történhetett Denivel, nem is igazán ebben van a film meglepetése, és nem is abban, hogy vajon sikerül-e a rendezőnek megtalálnia a féltestvérét és beszélnie vele. Erre nyilvánvalóan igen a válasz, különben nem lenne film.

Az igazán megdöbbentő az, hogy amiatt, hogy a család elfordult Denitől – miután megismerkedett egy zűlött férfival és teherbe esett – , Deni emberkereskedelem és prostitúció áldozata lett külföldön. Ez pedig annyira szégyenletesnek tűnt Deni családjának szemében, hogy inkább sose beszéltek többet a nőről, és eltűntként kezelték. Mintha ez egy választott út lett volna Deni részéről.

Arról a társadalomban még mindig vita van, hogy a szexmunka lehet-e szabad választás kérdése, vagy minden esetben kizsákmányolás történik. „Akik támogatják a szexmunkát, a nők önrendelkezési jogát és döntési képességét hozzák fel érvként. Akik ellenzik, azt mondják, hogy szexmunkát nem lehet kizsákmányolás nélkül, szabad akaratból végezni, és aki igénybe veszi a szolgáltatást, cinkos a nők kihasználásában. Aztán vannak, akik elfogadják, hogy szexmunka márpedig van – és inkább az áldozatok megsegítésére koncentrálnak, például arra, hogy minél többen ismerjék a jogaikat”- írta Solti Hanna a szexmunkáról szóló cikkében.

Deni esetében viszont egyértelműen nem szabad választás történt. A nőt átverték, kényszerítették, rendszeresen bántalmazták, és nem hagyták kilépni, mígnem egy emberi roncs lett belőle.

A filmnek különös aktualitást ad, hogy Nagy Feró a Békemeneten azt mondta, hogy „mindenki jól járt" azzal, hogy a Szőlő Utcai Gyermekotthon volt igazgatója korábban állami gondozásban felnőtt fiatal nőket futtatott.

Jóhiszeműen feltételezzük azt, hogy Nagy Feró egyszerűen csak tudatlan (bár a bocsánatkérés később inkább politikai nyomásra következett be). Ha pedig tényleg erről van szó, akkor meleg szívvel ajánljuk neki az Apám lányát, ugyanis ennél alkalmasabb oktató-, érzékenyítő film a témában aligha létezik.

Az Apám lányában a szemünk előtt történik, ahogy Deni a legmélyebb gödörből próbál meg kimászni, ahova a prostitúció taszította. Látjuk, ahogy az első interjúkon, amit a rendező készített vele, zokogva beszél arról, amikor elvették tőle a gyerekeit, és igen, azt is, amikor bosszúval a szemében azt mondja, hogy ő is kihasználta a férfiakat. De a film és ez a rendkívül erős interjú az utolsó 30 percben nem engedi, hogy a néző elfelejtse, mindez nem történt volna meg, ez a nő ma nem így ülne ott a rendezővel a kanapén, ha a családja nem fordul el tőle az első pillanatban, amikor lehetett látni, hogy baj van.

Deni családtagjaiban valószínűleg pontosan ugyanaz a rengeteg előítélet és tudatlanság dolgozott a prostitúció kapcsán, ami sok emberben van, pusztán azért, mert igazán sose láthatunk bele mi történik az áldozatokkal, és könnyebb elfordulni, becsukni a szemünket. A prostituáltakat ért bűncselekményeket feldolgozó true crime filmekben szokták elmondani az áldozatok szerettei, hogy senkit sem érdekelt a szerettük eltűnése vagy megölése, mert prostituált volt. Deni eltűnése sem érdekelt senkit, mert prostituált volt.

A film rávilágít arra, hogy az, hogy egy nővel megtörténhet olyasmi, ami Denivel, mindannyiunk felelőssége, mert úgy gondolkodunk a prostitúcióról, ahogy. Ennek a lenyomata ez a film, és annak, hogy rengeteget kell tennünk még ahhoz, hogy ne zsigerből jöjjön az áldozathibáztatás.