A popzene rajongók évek óta úgy érezhetik, hogy diétán tartja őket a zeneipar. A színes, szagos, monumentális lemezek korának egy ideje leáldozott, ami maradt, az legjobb esetben is fűrészporos nyalókára emlékezteti az embert.

Az algoritmikus pop és a TikTok korában a dalok legtöbbször már nem történeteket mesélnek, hanem pillanatokat gyártanak: 15 másodpercnyi dallamot, egy könnyen másolható mozdulatot, egy kiszámított érzelmi hullámot egy kellemes felszínes benyomást.

Ebbe az űrbe robbant be most Rosalía negyedik stúdióalbuma, a Lux.

A Motomami című albumával világhírűvé vált spanyol énekesnő legújabb lemeze a Londoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével született, és tele van friss zenei ötletekkel. A lemezen Rosalía tizenhárom nyelven, az angol és a spanyol mellett latinul, olaszul, ukránul, japánul, arabul, szicíliaiul, mandarinul, héberül, portugálul és franciául is énekel a szerelemről, az elmúlásról, istenről, gyűlöletről és megbocsátásról.

A Lux nem akar trendeket kiszolgálni, nem akar simulékony lenni, inkább feszegeti a popzene határait.