Garantáltan közönségsiker lesz. Ezzel a következtetéssel, mindemellett totális letargiával, fáradtan, elgyötörten, dühösen jöttem ki a moziból, miután végigszenvedtem Herendi Gábor új filmjének 115 percét.

Tudtam előre, hogy semmi jóra nem számíthatok, sőt, abszolút azzal a tudattal mentem el megnézni a Szenvedélyes nőket, hogy ez bizony rossz lesz. Azt azonban nem gondoltam, hogy nemcsak simán rossz lesz, hanem dühítően hitvány. És hogy mindössze egyetlen értékelhető elemet találok benne. Azt, hogy az egyik jelenetben egy kinyitott hűtő belseje nem volt teljesen steril, és pont úgy halmoztak fel benne mindent, ahogy egy átlagos ember is bepakol a hűtőjébe. Ezenfelül semmi jót nem tudok mondani a filmről, pedig nincsenek nekem nagy igényeim.

Nem arról van szó, hogy kizárólag koreai művészfilmeket nézek, sőt. Előfordult már, hogy meghatódtam egy betétreklámon, a mai napig tudok nevetgélni az Ace Ventura-filmeken, és a romkomokat is kifejezetten szeretem; alig várom a kedvenc norvég karácsonyi sorozatom harmadik évadát a Netflixen.

De Herendi filmje nem romkom. Ez egy pusztítóan hosszú Família Kft.-rész, amiben a kellemetlen reklámokon túl olyan kellemetlen viccek vannak, amiket a Szeszélyes évszakokból, a Sas-kabaréból és egy lakodalmon közepesen lerészegedett perverz nagybácsitól loptak. Egy olyan Família Kft.-rész, amiben az Esztergályos Cecília által alakított Szép Károlyné titokban „Vili Te Nagyon Hülyével” szexel, Szép Károly Hajnalkát dugja a boltban, a nagypapáról pedig kiderül, hogy lekúrta a fél várost, és talán még a lovin is szokott fajtalankodni, de ezekért végső soron nem nekik, hanem a mindezek miatt traumatizált lánynak-unokának, Szép Krisztának kell szégyellnie magát.