Mi a különbség a sas és a szálloda között?

Ez egy favicc első fele, a második, azaz a válasz a kérdésre a szöveg végén lesz megtalálható. Keretes a szerkezet.

Viszont mondom már most: azoknak sem kell megijedniük, akik utálják a hasonló tréfákat (állítólag vannak ilyen emberek), ezt az egyet tartalmazza az egész film összesen.

Mindazonáltal más mókás dolgok előfordulnak Olasz Renátó Minden csillag című filmjében, bár nem vígjáték. Meg nem is szomorú. Annyira. Ahhoz képest, hogy a kilátástalanságról, vagy legalábbis a tanácstalanságról, az elanyátlanodottságról, a magányosságról és hasonlókról szól. Generációs alapon. Egy kisváros a helyszín a magyar vidék mélyén (nincs megnevezve, de Tiszavasvári az, a film első megnézése után pont jártam a közelben, és ha már arra jártam, ránéztem – nem ez a legszebb települése az országnak), azon belül egy söröző, a Ciklámen, ahol karácsony előtt összejön nyolc ember. Öt férfi, három nő, harmincasok, ketten Budapestről látogatnak haza, a harmadik Dániából. A többiek ott ragadtak, ki ezért, ki azért, van, aki talán nem is akart elmenni soha.

A város szürke, az évszak tél (hideg, nyirkos, sose fehér a karácsony), a film fekete-fehér (egy rövid pillanatot leszámítva, amikor felvillan egy kis piros), minden adott, hogy nyomorpornó legyen ebből is, mint másból is sokszor a magyar mozgóképek világában.

Mégsem lesz. Sok oka van annak, hogy miért nem, szerencsére, menjünk sorjában.