• Hetven éve, 1955. december 25-én mutatták be hét budapesti moziban az Egy pikoló világos című filmet.
• A rákosista visszarendeződés éve volt ez, az 1955-ös filmek némelyikén ez már nem látszott.
• A legsötétebb kommunista évek után ez volt az egyik első újhullámos film, volt benne jazz, jampeckedés és – a korabeli értelmezésben – meztelenkedés.
• A rendezőjéről, Máriássy Félixről a kétezres években derült ki, hogy nem pusztán besúgó volt, de jóízűen jelentett a baráti Ruttkai Éva–Gábor Miklós házaspárról is.

„Ez volt a magyar történelem legrövidebb karácsonyi ünnepe. December 24. szombat: délig tartott a munkaidő, 25. vasárnap: szovjet mintára hivatalosan a Fenyőfa ünnepe, 26. hétfő: munkanap. Szombaton egy órakor szabadult munkahelyéről nagyanyám, vásárolt, három óra körül érkezett haza csapzottan, szomorúan. A csupasz, vékonyka, girbegurba karácsonyfát a fiókos szekrényre tettük, és hogy el ne dőljön, szalaggal a falikarhoz kötöztük. Korán sötétedett, gyertyagyújtáskor halkan elénekeltük a Mennyből az angyalt” – emlékezett vissza a Magyar Krónikában Szigethy Gábor író, színháztörténész, rendező, egyetemi tanár egy 1955-ös karácsonyra. A filmekhez az akkor még csak 13 éves Szigethynek a magánéletében is sok köze lett, felesége ugyanis Gábor Júlia, aki Ruttkai Éva és Gábor Miklós lánya. „Szorgalmas olvasója voltam a mindig szombaton megjelenő színházi hetilapnak. Vasárnap talán észrevettem, talán nem: karácsonyi ajándékot kapott a dolgozó magyar nép. A mozikban hagyományosan csütörtökön volt műsorváltozás, de 1955-ben nem december 22-én vagy 29-én, hanem vasárnap, 25-én mutatták be hét nagy budapesti moziban az új magyar filmet” – írta.

Sztálin halála után Nagy Imre lett a miniszterelnök, valamivel szabadabb szelek fújtak, persze csak az ötvenes évek fojtogató légköréhez képest. Megszüntették Rákosi Mátyás pártfőtitkári tisztségét, véget értek az internálások és kitelepítések, részleges amnesztiát hirdettek, életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték Péter Gábort, az ÁVH korábbi vezetőjét, és így tovább.

A visszarendeződés 1955-ben jött el, Nagy Imrét leváltották, visszatért Rákosi. A változásoknak azonban voltak olyan területei, ahol már nem lehetett visszaparancsolni a szellemet a palackba. A film pont ilyen volt.

A kommunista elnyomás legsötétebb éveiben egymást érték a bugyuta, sematikus, szovjet mintára készült propagandafilmek, mint az Állami Áruház, az Ifjú szívvel vagy a Dalolva szép az élet.

A valósághoz ezeknek a filmeknek nem sok közük volt, nem úgy az 1955-ben bemutatottaknak. A Budapesti tavaszban vagy A 9-es kórteremben is vannak a valóságban nem fellelhető karakterek, életidegen jelenetek, sematikus helyzetek. Az üzemi párttitkár, aki az esztergapadot nem akarja minisztériumi pozícióra cserélni. A valóságban soha nem látott hősiességű, második világháborús illegális kommunista csoport. Mégis, ezek kevésbé voltak előre kiszámítható, vonalas művek, a szereplők jelleme, motivációja bonyolultabb volt az 1950-es évek elején megszokottaknál.

Megfigyelt és megfigyelték

Ebbe a sorba illik a hetven évvel ezelőtt bemutatott Egy pikoló világos is. A rendező Máriássy Félix arisztokrata származású volt és hat nyelven beszélt, ő maga is sematikus filmeket készített az ötvenes évek elején, mást nem is készíthetett volna. Hősei Sztálin portréja alatt csókolóztak, osztályellenséget lepleztek le, szabotázsakciót hajtottak végre. Vesszenek az árulók! címmel propagandafilmet forgatott Rajk László és társai koncepciós peréről. Nem önszántából, hetekig, hónapokig rettegve várta, hogy érte is eljön majd a fekete autó.