Melyik nemzettel állhatnak leginkább lelki rokonságban a magyarok? Erre a kérdésre nyilván sok mindentől függ, mit válaszolunk. Függ igen nagy mértékben az időtől: húsz vagy harminc évvel ezelőtt vélhetően a legtöbben a lengyeleket mondták volna, esetleg a cseheket (az osztrákokat már akkor is csak szerettük volna mondani), de 2025-ben egyre kevesebb okunk van közép-európai rokonságot keresni. Pláne nem olyan országokkal, amelyek viszonylag sikeresnek mondhatók. Még leginkább a szlovákok jöhetnének szóba a régióból, de velük szemben még mindig túl közel van a tükör, túl konkrétak a történelmi sérelmek, túl friss az összehasonlítás.

Mostanra már egyébként is egyre kevésbé tűnik hülyeségnek az az elmélet, miszerint a magyarokhoz a korábban bizony lenézett balkáni népek állnak a legközelebb. Oké, a románok megint csak nem jöhetnek szóba, de például Szerbiával egyre több a közös pont, hiszen a történelem ott sem lezárt múlt, hanem napi hivatkozási alap, és a sérelmi nacionalizmus mellett a Nyugattal való ambivalens kapcsolatuk is ismerős lehet. A szerb mentalitás azonban túl sokban különbözik: harciasabb, zajosabb, közösségibb, szemben az individualistább magyarral.

És akkor jön az, ami valahogy kevésbé jut elsőre eszünkbe, pedig Alek Popov Turáni küldetés című regényét olvasva kézenfekvőnek kéne lennie: a bolgárok a mi lelki rokonaink!