Hosszútávfutásról mozgalmas filmet készíteni önmagában jelentős kihívás és még komolyabb elhivatottságot követel – Simonyi Balázsnak és a Speak Easy Project stábjának mégis sikerült megugrani a lécet, amikor nyolc éve bemutatták a görögországi Spartathlon verseny hőseiről szóló Ultrát.

Az Ultra sikere jelentős részben abból táplálkozott, hogy Simonyi nemcsak rendezőként és főszereplőként, de narrátorként kísérte a történetet: nemcsak fut, de közben kommentál, felkonferál, magyaráz, humorizál, szenved és kapcsolódik a szereplőkhöz – valósággal vontatja maga után a kamerát.

Míg az Ultra öt hérosz földöntúli küzdelmét követte végig az athéni rajtkőtől a spártai befutóig; a most januárban képernyőkre kerülő Kékkörben Simonyi egyedül küzd meg az 1173 kilométeres távval Írottkőtől Hollóházáig – és futja meg Európa leghosszabb túraútvonalát, vagyis az Országos Kéktúrát. Nem éppen túratempóban:

a Kékkör ugyanis nem természetfilm, hanem unorthodox rekordkísérlet.

A cél minden korábbi próbálkozásnál gyorsabban – 16 nap alatt – teljesíteni az országot keresztülszelő túratávot. Ebben a formában (vagyis filmsorozatként) ez nem „csak” embertelen fizikai megpróbáltatás – napi 75-100 km futás, olykor több ezer méteres szintkülönbség mellett –, de komplikált logisztikai feladvány egyben.

• Hogyan tudja éjjel-nappal követni a stáb a főszereplőt a túraútvonalon?
• Mivel lehet épkézláb felvételt készíteni a Cserhát síkjain vagy a Börzsöny lankáin –drónnal, elektromos motorral esetleg gördeszkával?
• Lehet-e beállítások és felkonferálások közepette rekordot futni?
• Hol alszunk meg, miből rakunk tüzet, mivel töröljük ki, és hol pihenünk rá a holnapra?
• És főleg: mitől működik 1173 kilométer monoton küzdelem a képernyőn?