„Mi lesz velünk? Béla, gyere vissza”

„Tarr Béla halálával óriási veszteség ért mindannyiunkat, személyesen engem is. Nagyon közeli barátot vesztettem, társat a sötét mozi vásznára alkotott vizuális varázslatban, s egyáltalán: egy sötét mozit vesztettem, ahol már nem lesz annyi fény sem, amennyit Béla odateremtett. Marad nekem és nekünk a mozi, üresen. Új világ jön, új szelek fúnak. Leszámol velünk egyenként az élet” – olvasható az alkotótárs Krasznahorkai László írása a pénteki Élet és Irodalomban. Amit azzal fejez be: „Mi lesz velünk? Béla, gyere vissza.”

Tarr zeneszerzője, Víg Mihály és fontos szereplője, Cserhalmi György is írt egy-egy bekezdést, ezeket a nevükre kattinva lehet elolvasni.

Báron György filmkritikus egy letűnt filmtörténeti korszak túlélőjének nevezi ugyanott. „A torinói ló végén, amikor elfogy a levegő, megáll a szél, kialszik a tűz és kihuny a fény, nemcsak az életművét zárta le, tiszteletre méltó tudatossággal, hanem – alighanem ő is érezte – egy egész mozitörténeti aranykort. A mozgókép megváltozott, ebben neki már nem volt helye. Fiatalokat tanított és támogatott helyette, a legszívesebben hazájában tette volna ezt, de itt nem alapíthatott filmstúdiót, pedig csak egyetlen játékfilm árát kérte a neres kormánybiztostól, tíz olcsó film készülhetett volna belőle, pályakezdők indulhattak volna el – nem kapta meg, nem sorolnám, kik és mennyit azóta, hazája szégyenére. Pedig ha valaki, ő mentette meg a magyarság becsületét: amikor külföldön hazánkra terelődött a szó, elsősorban neki volt köszönhető, hogy nem értetlenség és berzenkedés kísérte, hanem: Tarr Béla!”