Az orosz ellenzék szereplőire sokan fenntartásokkal tekintenek, mivel sokszor kiderül, hogy a kritikájuk elsősorban Putyin autoriter hatalomgyakorlására irányul, ám a birodalmi logikájú külpolitikával szemben jóval kevésbé kritikusak. Alekszej Navalnij sem mentesült ezektől a kritikáktól, aki csak az utolsó éveiben szakított egyértelműen a nagyhatalmi gondolkodással. Dmitrij Zimin azon kevesek közé tartozott, akin nem lehetett fogást találni: pontosan látta, hogy az egyre agresszívabb putyini külpolitika katasztrófába taszítja az országot, amelynek – mint a múlt században is annyiszor – újra elvették a jövőjét.

Zimin nem politizált aktívan, de pénzügyi támogatóként nagyon fontos szerepe volt abban, hogy más hangok is megjelenhettek az egyre szűkülő orosz nyilvánosságban – amíg a rezsim el nem fojtott minden független kezdeményezést.

Az életét szépen keretbe foglalta a tragikus orosz történelem: apját osztályidegenként a Gulagra hurcolták, ott meg is halt, ő maga pedig idős korában kényszerült külföldre, miután a diktatúra külföldi ügynöknek nyilvánította a tehetséges fiatalok oktatását segítő alapítványát. Cipruson élve döntött úgy 88 éves korában, hogy él az eutanázia lehetőségével: szellemi és fizikai hanyatlása legalább olyan félelemmel töltötte el, mint az Ukrajna elleni háború valószínűségéről szóló hírek. 2021. december 22-én, két hónappal az agresszió kezdete előtt halt meg – és itt indul Vera Kricsevszkaja filmjének a története.

Dmitrij Zimin azonban csak az egyik főszereplője a Megszakadt kapcsolatnak: a másik nála három évtizeddel fiatalabb amerikai barátja és üzlettársa, Augie Fabela. Ő még nem tudja a forgatáskor, hogy Zimin azért hívja meg egy utolsó közös hajóútra 2021 őszén, mert véget tervez vetni az életének, viszont szívesen találkozik vele újra, és mivel elkíséri a kamera is, a hajóúton emlékeznek vissza a nagy közös kalandjukra, melynek révén megismerték egymást.