Eddig is kedveltem a fákat, de ez után a film után még nyitottabb szemmel fogom figyelni őket, mondtam (nem is csak magamban, másoknak is), miután megnéztem végre a Csendes barátot. Ha jól értem azt, amit a rendező mond, ez épp olyasfajta hatás, amilyet rendezőként ki szeretett volna váltani belőlem mint nézőből.

Ezt mondja ugyanis Enyedi Ildikó egy interjúban: „Ennek a filmnek a növények felfedezése a témája, az, hogy még egy ilyen rövid, 120 éves időn belül is mennyire változó, ahogy a természethez viszonyulunk. Ezt színezi át, ezt segít elhelyezni, értelmezni az a néhány vonással érzékeltetett társadalmi közeg, amiben az ember hőseink élnek. Hogy milyen az a szövet, amelyen belül léteznek, és amin belül a figyelmük a növények felé fordul.” És ezt is mondja: „Az igazi figyelem a legnagyobb ajándék, amit egy lény a másiknak adhat. Erről a figyelemről szól a film, és arról, hogy mennyire nem egyszerű, nem magától értetődő ezt a figyelmet megadnunk más lényeknek, vagy éppen az embertársainknak. Abszolút nem arra vagyunk trenírozva, hogy tényleg figyeljünk a másikra, hanem hogy nyomjuk a magunkét, és annak a perifériáján ott vannak a más lények, más emberek is, és szerintem egy csomó durvaság ebből a beidegződésből adódik.”

Örülök, hogy találkoztunk.

A Csendes barát főszereplője egy közel kétszáz éves, konkrétan 1832-ben született páfrányfenyő (más néven ginkgo biloba), amely a németországi Marburg botanikus kertjében áll, a maga valóságosságában, elég magányosan, lévén, hogy fajtatársainak egyetlen másik példánya sem fordul elő a közelében. Ellenben hosszú élete során sok mindent és sok mindenkit látott (amennyiben elfogadjuk, hogy képes látni), illetve került velük kapcsolatba, növényekkel, emberekkel egyaránt. A filmben három (különböző okokból, de hozzá hasonlóan) magányos ember története bontakozik ki, azaz vázolódik fel párhuzamosan, nevezzük őket mellékszereplőknek.

• A sziporkázóan intelligens Grete (a Feleségem történetéből már ismert Luna Wedler), aki a huszadik század eleje tájékán első nőként jut be (a kihívásokat és az előítéleteket legyőzve) a marburgi egyetemre;
• a földet alaposan ismerő, de azt korántsem kedvelő vidéki fiú, Hannes (Enzo Brumm), aki a megismerés magasabb szintjén találja magát a hatvanas-hetvenes évek diáklázadozós-demonstrálós-füvezős fordulóján (köszönhetően annak, hogy a növényekkel kísérletező barátnője, Gundula ideiglenesen rábízza a muskátliját);
• A covid miatt Németországban ragadt távol-keleti professzor (Tony Leung Chiu-wai), aki eredetileg a csecsemők agyműködéséről érkezett előadást tartani Marburgba (kutatások szerint intenzívebben érzékelik a világot, mint a felnőttek, az agyuk nagyobb része aktív közben, akárha permanensen be lennének tépve), de egy online látott előadás hatására a fák felé fordul, és a szóban forgó páfrányfenyővel (plusz a botanikus kert biztonsági őrével) iparkodik kapcsolatot teremteni.