A Beléd estem című Valentin-napi magyar film egyik kulcsjelenetében Rujder Vivien (Eszter/Lili) és Szabó Kimmel Tamás (Samu/Bálint) a terített asztalnál ülnek. Mivel a nő éhes, beleharap az előtte heverő tányérban várakozó csirkecombba. A néző már tudja korábbról, hogy a panír alatt nem hús van, hanem vega/vegán alapanyagokból passzírozott forgatási kellék, vagyis ez tőrőlmetszett humorforrás lesz. Merthogy az a helyzet, hogy Eszter színésznő a kétezerhúszas években (és mint ilyen, nem eszik húst), aki Lilit, a kilencvenes évekbeli fodrásznőt játssza (filmben film, szokásos képlet, rengetegszer használták, be szokott jönni), aki meg igenis eszik húst. Hiszen akkor régen a magyar nők miért is ne szerették volna a rántott csirkecombot?

Mármost mivel Eszter a jelenetben (azaz a film valóságában) voltaképpen Lili, ezért kartonpapírízűnek találja a műcombot (jó értelemben olyan, mint a kartonpapír, mondja, mert nem akarja megbántani Bálintot, aki főzött neki), és kis híján hányik tőle. Ám amikor Bálint kicseréli a két tányért (az övén hús van, hiszen Samunak, az őt játszó színésznek nincs kifogása a hús ellen, egy férfi a kétezerhúszas években is legyen férfi), és Lili megkóstolja a másik combot, az annyira ízlik neki, hogy nyeli, mint kacsa a nokedlit. Samu (mint színész) ekkor hiszi el, hogy Eszter (mint színésznő) nemhogy benne maradt a szerepében, hanem szőröstül-bőröstül Lilivé változott, és átcsusszant a múltba.

Mivel ez így még talán bonyolult, ahogy leírtam (noha egyszerű műről van szó), jobb, ha tisztességesen elmagyarázom, mi az alapkonfliktusa Tiszeker Dániel filmjének. Van két színész (Samu és Eszter), akik egy kilencvenes években játszódó szerelmes film főszereplői (Lili fodrásznő rajong Bálintért, a divatos romantikus regények jónevű-jóképű írójáért), de színészként utálják egymást, mint a fene. Nem csoda, Samu léha és felszínes nőcsábász, aki a szövegét sem képes megtanulni (a súgótábláról olvas mindent, és belemondja a kamerába, hogy szenvedélyes csók, holott azt csak utasításként írták fel neki, az ostobának), míg Eszter perfekcionista profi, és irritálja a trehányság. A félresikerült csókos jelenet után összevesznek, a zaklatott Eszter lába beleakad egy kábelbe, a fejére ránt egy állványt, elájul, kórházba kerül, amnéziás lesz. Disszociatív amnéziás. Amiből az orvosa (Pokorny Lia) szerint úgy lehet visszahozni, ha eleinte Samu/Bálint közreműködésével segítenek fenntartani a kilencvenes évek illúzióját, és csak apránként piszkálják ki őt a múltból. Mert ha hirtelen tennék, abból nagyon nagy bajok keletkeznének.

• Első kérdés: sikerül-e visszahozni őt?
• Második kérdés: lecseréli-e Eszter a vőlegényét (olyanja is van, elég bugyuta) Samura?
• Harmadik kérdés: kiderül-e szoknyavadász Samuról, hogy bár léha, mégis van szíve és lelkiismerete?
• Negyedik kérdés: lesz-e szenvedélyes csók a filmben forgatott filmben – vagy legalább a filmben?