Méltán érezheti úgy az Ipar (Industry) című sorozat nézője, hogy egyetlen sorozatalkotó sem gyűlöli annyira a saját maga teremtette hőseit, mint Mickey Down és Konrad Kay teszik. Az Ipar karakterei ugyanis egytől egyig borzasztó ellenszenvesek: törtetőek, hataloméhesek, manipulatívak, cinikusak, és epizódról epizódra süllyedtek mélyebb erkölcsi fertőbe az első három évadban. Az alkotók nem is kecsegtetnek happy enddel, karaktereiket rendre utolérik a következmények, így folyamatos morális és érzelmi mélyrepülés tanúi lehetünk. A sorozat bravúrja azonban az, hogy mindezek ellenére képes érdekeltté tenni bennünket Harper, Yasmin és a többiek sorsának alakulásában, sőt, valójában arra is rá kell jönnünk menet közben, hogy ők még menthetők lennének, viszont az a pénzügyi-gazdasági elit, ahová igyekszenek, szükségszerűen kiüresít bárkit. Hát még az olyan traumatizált fiatalokat, mint a főhősök, akiket az első évadban még egy londoni befektetési bank új alkalmazottaiként ismertünk meg.

Down és Kay – akik valójában nagyon is empatikusan éreznek a hőseikkel – azonban nagyon rafináltan építkeznek: míg az első évad a Pierpoint nevű fiktív bankban játszódott, és ennek a pénzügyi taposómalomnak a valósághű bemutatásával ki is vívott magának némi respektet, arra azonban kevesen számítottak, hogy a 2024 őszén bemutatott harmadik évad maga mögött hagyta a Pierpointot, és a cselekmény már a brit üzleti-politikai szféra felső rétegeit érintve teljesedett ki.