Ha nem tudod, milyen könyveket vegyél a gyereknek, elég ezt a cikket megnyitnod évente párszor

Idén is kiosztották az Év Gyerekkönyve Díjakat. A 444 kulturális aloldala, a Jó már harmadik éve partnere ennek a kezdeményezésnek: nem csak az okos-kedves laudációkat közöljük, hanem részleteket is a kiválasztott könyvekből. Egész egyszerűen azért, mert erre óriási szükség van:

a gyerekkönyvek csodákat tesznek, de nem könnyű választani a beláthatatlan kínálatból.

És miközben minden döntés szubjektív, az Év Gyerekkönyve Díjról az mindenképpen elmondható, hogy hozzáértő szakemberek gondos válaogatása van mögötte. A zsűrit a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum, a 80 tagországot összefogó nemzetközi szervezet, az IBBY hazai tagozata kéri fel. Ők népszerűsítik, igen eredményesen, a nyerteseket, akiknek a műveit aztán viszik tovább külföldi vásárokra is.

A szakmai zsűri minden évben megújul, de az nem változik, hogy tapasztalt szakemberekből, alkotókból, pedagógusokból, könyvtárosokból áll össze, akik november és február között egy shortlistet, ezt követően pedig kategóriánként egy-egy győztest választanak ki az évről évre növekvő számú nevezett könyv közül. A kiválasztási szempontok között szerepel az irodalmi érték mellett az újszerű megközelítés, az illusztrációk művészi minősége, az olvasási élmény megteremtésének módja is.

„Nagyon izgalmas volt az idei év döntős felhozatala, melyben kiemelkedő számú lírai kötet szerepelt. Sajnos a kortárs magyar gyerekversekre, verses mesékre méltatlanul kevés figyelem irányul. Örülök, hogy idén reflektorfénybe kerültek, és több kiváló költő kapott ezáltal nagyobb publicitást, lehetőséget, hogy minél több olvasót szólíthassanak meg az alkotásaik” – mondta Berg Judit, a HUBBY elnöke.

Az idei zsűri:

• Elekes Dóra író, műfordító, szerkesztő
• Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke
• Katona Alexandra kritikus, szerkesztő
• Paulovkin Boglárka illusztrátor, tervezőgrafikus művész, tanár, a HUBBY elnökségi tagja
• Tótfalusi Ágnes műfordító

A különdíjasok

Az életműdíjat a Hubby idén Molnár Jacqueline illusztrátornak adja. Kollégája, Paulovkin Boglárka azzal kezdte a laudációját, hogy „a gyermekkönyvkiadás nagyon fontos gazdasági szektor. 2023-as adatok szerint a magyar könyvpiac 64,2 milliárd forintos forgalmat ért el, ahol a gyermek- és ifjúsági könyvek 13-14 százalékos növekedést mutattak, és a teljes szektor 20-25 százalékát jelentik. A trendek azt mutatják, hogy a képi kommunikáció szerepe növekszik, és az illusztrátorok személye sokszor döntő a vásárlásnál. Az újdonság iránti igény is folyamatosan nő, főként a képeskönyvek, képkönyvek iránti érdeklődés, a vizuális történetmesélés erősödése miatt.”

Ebből a mezőnyből „nem könnyű kiemelkedni, és nehéz olyan állócsillagként jelen lenni ebben a szférában, mint ahogyan ezt Molnár Jacqueline illusztrátorról 2007-es debütálása óta elmondhatjuk. Olyan alkotó ő, aki »régi« is, meg »új« is; mondhatni, megújuló erőforrás birtokosa. Munkái képzőművészeti igényűek, és a gyermeki fantázia végtelen szabadságát testesítik meg. A Magyar Iparművészeti Főiskola animáció és grafika szakán végzett művész stílusa határozott védjegy, amelyet nagyon változatos formákban meg tud teremteni.”

Ez a sziporkázó, kimeríthetetlen játékosság, bármilyen technikával is kerül kifejezésre, összetéveszthetetlenül egyedi, vibrálóan eleven vizuális világot teremt, és magas szinten fejezi ki az irodalmi szöveg világát, tartalmát, hangulatát.
Barcelonában és Budapesten élve mintegy 40 gyermekkönyvet illusztrált, animációs filmeket készített – mondta róla Paulovkin. „Életműve inspirálja a fiatal illusztrátorokat, stabilan magas minőséget képvisel, gyermeki kíváncsiságot ébreszt, s méltán érdemli ki ezt az életműdíjat.”

A kiemelkedő sorozatnak járó HUBBY különdíjat Szokács Eszter és Nagy Norbert illusztrátor kapta a Bibliai történetek sorozatért. Ezeket a történeteket „sokféleképpen lehet elmesélni: lehet komolyan, tisztelettel, az erkölcsi tanításra helyzve a hangsúlyt, és lehet úgy is, hogy a komoly, tiszteletteljes, erkölcsileg épületes régi szövegek magolásába belefásult mai magyar iskolások – és szüleik – is kedvet kapjanak hozzá. Szokács Eszter és Nagy Norbert Bibliai történeti ezen a vékony jégen járnak – vagy, hogy fokozzam a képzavart, táncolnak gúzsba kötötten, ahogy Kosztolányi írta a műfordításról. Mert a gyerekeknek szóló bibliaátirat több szempontból olyan, mint a fordítás: gúzsba kötik nemcsak a gyermeki lélek vélt vagy valós jellegzetességeit szem előtt tartó elvárások, de a bibliafordításokkal és képi ábrázolásokkal kapcsolatos évezredes, húsba és identitásba vágó viták is. Szokács és Nagy szerencsére remek jégtáncosok: komolyan veszik az alapszöveget, és közben nyitva hagyják a kaput a kíváncsiság, a humor és a mai gyerekeket érintő kérdések előtt is.”

A sorozatnak eddig hat darabja jelent meg – az ószövetségi történeteket feldolgozó Kezdetben, József, Mózes, Királyok és Krónikák, 2025-ben pedig az újszövetségi evangéliumokra építő Jézus. Ezzel akár le is zárulhatna a vállalkozás, de remélem, nem zárul le. Habakukról például még egy sort sem olvastunk! – zárta méltatását Elekes Dóra.

Korosztályi bontás, szerzői díjak

Itt először a győzteseket emeljük ki laudációval együtt, utána pedig a shortlisteseket soroljuk fel.

0-6 éves korosztály

Molnár T. Eszter: Barker Karcsi színre lép, és ott is marad, illusztráció Máray Mariann, Pagony

A gyerekirodalom régi, makacs kérdése, hogy mi történik akkor, ha valami váratlan toppan be a hétköznapi világba. Egy sárkány, egy tündér, egy manó – vagy éppen egy elefánt. Molnár T. Eszter Barker Karcsi színre lép, és ott is marad című könyvében – ami a Kerkadombi elefántmesék nyitó darabja, ha jól értem a címadást – az történik, hogy nem történik semmi különös: a csoda és a hétköznapok egymás mellett élnek tovább ebben az egyszerre otthonosan ismerős és otthonosan feje tetejére állított világban.

A történet a térkép szélén kezdődik: a Névtelen Tanyán, félúton Kerettye és Répásmiklós között. Amálka szomszéd rosszul lát, Ottokár szomszét nagyothall, a tyúkok fontoskodnak, a kecske mindent kommentál – és ebbe a kissé rozoga, de működő rendbe toppan be a híres-nevezetes Charlie Barker, a barátainak csak Barker Karcsi, az elefánt. Karcsi segíteni próbál, dolgozik, trombitál, és közben egyre újabb és újabb galibákat okoz.

Molnár T. Eszter prózája játékos és ritmusos. A visszatérő képek és felsorolások – „lába, mint a verandaoszlop”, „törzse, mint a szénásszekér”, „füle, mint a péklapát” – a népmesei formulákat idézik, és különös zeneiséget adnak a történetnek, mintha Charlie Barker trombitaszava kísérné a szöveget. Máray Mariann illusztrációi pontosan ráéreznek erre a hangra: derűsek, szerethetők, és ugyanazzal a finom humorral ábrázolják a szereplőket, amellyel a szöveg is.

És ha a Kerka-völgyben azóta bekerült a szabálykönyvbe, hogy a menetiránnyal szembe futni tilos, az csak azért lehet, mert egyszer egy öreg ló és egy nagyothalló ember mégis pontosan ezt tette a Cifra-derbin – és nyertek. (Elekes Dóra)

Shortlistesek:

• Czakó Zsófia: A Bástya park titka (Pagony Kiadó), Ill.: Káposztás Judit
• Kiss László: Kispecások kézikönyve (Manó Könyvek), Ill.: ifj. Ritter Ottó
• Miklya Zsolt: Nagyobb az óriásnál (Pagony Kiadó), Ill.: Miklya Emese
• Rádai Andrea: Rókazsolt és a csőposta (Pagony Kiadó), Ill.: Sipos Fanni

7-12 éves korosztály

Vészits Andrea: Ábris és az azúrkék patkány, illusztrátor Bölecz Lilla, Pagony

Vészits Andreának már tavaly megjelent egy igazán figyelemre méltó gyerekkönyve, Agáta és a jegenyenyár címmel. Abban egy Tourette-szindrómás kislány volt a főszereplő, akire stressz esetén szóömlés jön rá, és ilyenkor növényneveket sorol megállíthatatlanul. A kiváló regénynek mind szellemi értelemben, mind praktikusan folytatása az idei, az Ábris és az azúrkék patkány. Ábris nagyon különleges gyerek, érzelmeit és gondolatait színekkel és festéssel tudja legkönnyebben és legplasztikusabban kifejezni. Mindenre allergiás, mindenekelőtt a szőrös és tollas állatokra, ezért soha nem mehet el sem a barátaihoz, de soha nem engedték még el a nagyszüleihez sem, akiknek megszámlálhatatlanul sok állata van. Szülei nagyon szeretik, ő is imádja a szüleit, és segítik mindenben, féltik, óvják mindentől.
Ami ebből az állapotból kimozdítja, az egy állatkísérletekből elmenekült kék patkány, akit ő talál meg, és akinek a szemébe nézve megérzi, hogy az egy élő lény, egy érző és saját világra vágyó állat, autonóm lény, aki nem lehet az emberi kísérletezés áldozata. Ábrist egy menekülő patkány tanítja meg arra, hogy megkeresse a maga szabadságát, hogy felelősséget viseljen másokért, és hogy a maga testi és lelki állapotát alárendelje annak, hogy egy ráhagyatkozó kis lényt megmentsen.

És Ábris tanítja meg a szüleit arra, hogy a gyereküket nem szabad túlfélteni, túlvédeni, hogy neki is megvan már – kilenc évesen – a maga akarta, hogy szüksége van biztonság mellett a szabadságra is. Hogy ha engedik, akkor képes legyőzni a betegségét, legalábbis együtt élni azzal, és képes lesz arra, hogy a természetre ne csak mint veszélyforrásra tekintsen, hanem mint érdekes, megismerni, felfedezni érdemes, gazdag világra. Ábris tanítja meg a szüleit és a nagyszüleit arra, hogy a különböző értékrend ellenére nekik is szükségük van egymásra, hogy ki kell mutatniuk a szeretetüket, és el kell fogadniuk a másik övéktől különböző értékrendjét és választásait.

Ebben a regényben csupa jó felnőttel találkozunk: Ábris szülei kedvesek, szeretik egymást, szeretik a gyereküket – és mégis rosszat tesznek neki azzal, hogy elzárják a világtól. A nagyszülők érdekes és gazdag világot alakítanak ki maguk körül – de képtelenek voltak elfogadni a szülők érdeklődését, foglalkozását, elkötelezettségeit. Ábris furcsa, rendhagyó gyerek, aki telefirkálja az összes falat a rajzaival, aki a történet jelenidejéig alig hagyta el a lakást, a várost, a kitaposott utakat. És a regényben mindannyian megváltoznak, felelősséget vállalnak, és megértenek olyan embereket és döntéseket is, amelyekre először mint tőlük idegenekre tekintenek.

Minden gyereknek el kellene olvasnia ezt a könyvet, hogy értse és szeresse a minket körülvevő világot, a természetet, az állatokat, és hogy az jelentse számára a felnövést, hogy felelősséget vállal valaki másért és önmagáért. És minden felnőttnek el kellene olvasnia ezt a könyvet, hogy értsék, mik az igazán fontos dolgok a gyerekek számára, hogy a szeretet ne a féltésben jelenjen meg, hanem hogy megadják nekik a kalandot, az önállóságot, a világ felfedezésének örömét. (Fenyő D. György)

• Bertóti Johanna: Szerelmes állatok (Gutenberg Kiadó), Ill.: Kürti Andrea
• Juhász Kristóf: Országjáró mesék (Scolar Kiadó), Ill.: Baranyai (b) András
• Keresztesi József: Az elveszett szaloncukor (Móra Kiadó) Ill.: Szimonidesz Hajnalka
• Szokács Eszter: Jézus (Csimota Kiadó) Ill.: Nagy Norbert

Ifjúsági (12+) korosztály

László Noémi: A mi iskolánk, illusztrátor Hatházi Rebeka, Rostás-Péter Emese, Gutenberg

A 12+ nagyon tág kategória, sokféle irodalmat magába foglalhat, és hadd játsszam egy kicsit a szavakkal: ezeket a műveket olvashatja kamaszlány, kamaszfiú, young adult, középkorú, koros, kortalan, idős – ez a kategória időtlen, bár tulajdonképpen az igazi irodalom mindig időtlen.

László Noémi csodálatos, mély, drámai és vicces regényt írt Kolozsváron telt gyermekkoráról és kamaszkoráról.

A kamaszok most élik át, fiatal felnőttek még nem kerültek tőle messze, de még az idősebbek is emlékeznek a gyermekkorukra, kamaszkorukra, az iskolára, a szünidőkre, amikor lassan, álmodozva telik az idő, a téli latyakra a hógolyózások idején, a nyomasztó tornaórákra, a félrenyekkenő tornaszekrényekre, a szadista és félbolond tanárokra, a szép ruhás, szép cipős tanárnőkre – ezek is általános, időtlen tapasztalatok, csak a nyomasztás-szorongás-felszabadulás fokozataiban vannak különbségek.

László Noémi, amellett, hogy fordító, tolmács, és a Napsugár és a Szivárvány című gyermekújságok főszerkesztője, költő is, sőt talán elsősorban költő, és a regény, voltaképpen novellafüzér darabjainak első mondatai is valamiféle verssé állnak össze:

A mi iskolánk a legjobb iskola.
A mi iskolánk katonás iskola.
A mi iskolánk dolgos iskola.
A mi iskolánk patinás iskola.
A mi iskolánk tanintézet.

Ezt a sorozatot csak ritkán szakítja meg egy-egy líraibbb fejezetkezdő mondat:

Nagyon szeretek varrni.
Elszáll a nyár, mint a pille, a gördeszkás parkban sárgán pilinkél a vézna ginko biloba csemeték levele, olyanok, mint valami égi állatok elhullatott, hasított patái.

A Ceauşescu-érában vagyunk, románul és magyarul is lehet mérlegelni a fogalmakat, vakáció idején mezőgazdasági munkára terelik ki az iskolásokat, a május elsejei kiránduláson radioaktív eső hullik a gyerekek fejére a csernobili atomerőmű felrobbanása után, összeomlik a rendszer, lehet osztálykirándulni Magyarba, a szünidőket a nagymamáknál lehet tölteni, sóvárogni a nagymama szépséges varrógépe után.

A korszak, a tárgyi világ nyomasztó, meg ott van az is, hogy a fiúk más lányokért rajonganak, a nyelvtanulás sem megy mindig könnyen, és hiába piarista az iskola, ha az ember olyan nehezen boldogul az istenfogalommal.

És a gyermekkor és kamaszkor mégis gyönyörű, könnyű és nehéz, bonyolult és egyszerű, a felnövés valamiképpen megszabadulás, és ezt sikerült László Noéminak nagyon szépen, szórakoztatóan és elgondolkodtatóan megírnia. (Tótfalusi Ágnes)

• Angyalosy Eszter: Kamilla titka (Lampion Könyvek)
• Ecsédi Orsolya: Tárgyalhatunk – Versek rólunk (Móra Kiadó), Ill.: Schall Eszter
• Győri Katalin: Nem festek álmokat (Móra Kiadó)
• Miklya Luzsányi Mónika: Gaudiopolis, az öröm városa (Pagony Kiadó)

Négy másik szempont

Illusztráció kategória

Máray Mariann: Így megy ez, Csimota

A festészet a látható dolgok művészete, a látvány teremti meg a világot és a jelentést. Hogyan lehet mégis a láthatatlan dolgokról beszélni általa? Hogyan lehet a láthatóval ábrázolni a láthatatlant? Persze meg is fordíthatjuk az iménti kérdést is, az állítást is: ha a festészet csak a láthatót ábrázolja, akkor mitől művészet? Nem éppen azáltal lesz művészetté, hogy olyan jelentéseket is felfed a láthatóban, amelyek láthatatlanok?

Máray Mariann silent bookja, magyarul csöndeskönyve vagy szöveg nélküli képeskönyve életről és halálról mesél. Előzéklapján a fűben rajzolódik ki egy állat körvonala, egy egér teste, de kiterítve, holtában. Főcímlapján egy temetőben járunk, ahol egy kisegér locsolgatja a virágokat egy másik egér sírköve előtt, egy kukac áll megilletődötten, levett kalappal egy állatka sírjánál, és látunk még e temetőben kutyasírkövet és egy növényekkel benőtt, gazdátlan sírt. A halálról szól hát ez a könyv, arról, hogy mindannyiunk legkedvesebb hozzátartozói, szülei, barátai, rokonai és szerelmei egyaránt ki vannak téve a halál kérlelhetetlen uralmának, ahogyan mi magunk is. Így megy ez – mondja a könyv, igen, elpusztul minden a földön, ami élő volt valamikor.

De nemcsak elpusztul: születik is. Az egércsaládban egyre nehezebben mozog az egér-anya, mert vemhességében a pocakja egyre nagyobb, majd a megszületnek a kis, szőrtelen, rózsaszínű egérfiókák, aztán ott játszanak az apa és anya körül, majd egyre nagyobbak lesznek, egyre távolabbi vidékeket is felkeresnek a szüleikkel, még a tengerre is kihajóznak, élnek, a szó legmélyebb értelmében: van egy életük, gazdag, színes, tartalmas, ez az életük. De éppen akkor, amikor az öreg egér meghal, és föl van ravatalozva egy szép nagy tök egy szeletében, az élő egerek lekvárt főznek, valószínűleg éppen töklekvárt. Amikor az öreget temetni viszik, koporsóban, vállon, akkor szüli fiókáit az anya-egér, amikor szoptatja őket, ugyanakkor a néhány napos tetemet már elemeire bontják szét a föld alatti élővilág gazdag tenyészetének lakói. Amikor boldogan hajóznak a nyílt vízen, akkorra a mélyben az elpusztult halról már lefoszlott a teste, csak a csontváza lebeg még élettelenül az óceán mélyén, hogy kishalak, csiborok, csigák és mindenféle élőlények lakmározzanak belőle. Így megy ez: élet és halál nem egymás után, megfordíthatatlan sorrendiségben követik egymást, hanem párhuzamosan történik minden, élet és halál, születés és meghalás, felbomlás és felnövekedés. Nem az élet ad értelmet a halálnak, és nem a halál ad keretet az életnek, hanem mindkettő ott van állandóan a világban, körforgásban, szüntelenül.

Mindkettő ott van a természetben, merthogy a főszereplő egereket egy hallatlanul gazdag tenyészet veszi körül, virágok, gombák, rovarok. És mi nézők a gombából nemcsak a kalapját láthatjuk, hanem a vékony gombafonalakat is, amelyekkel megkapaszkodik a földön, a tulipánnak nemcsak a virágát, hanem a föld alatti hagymáját is, és az abból szétágazó gyökérrendszerét, nem a pillangót csodáljuk meg az egerek odúja közelében, hanem a lárvákat és bábokat, és a mélyben, a föld alatt ott vannak az elszórt csontok és a földet fölpuhító giliszták. Az esőcseppet nemcsak addig követjük szemmel, amíg a földre nem ér, hanem azt is látjuk, ahogy beszivárog a földbe, és onnan táplálja, láthatatlanul azt a gazdag és színes világot, amit látni és ábrázolni szoktunk.

Máray Mariann gyönyörű képeskönyve úgy beszél életről és halálról, hogy minden gyerek megérti, és minden gyereknek mond róla valami fontosat. És ugyanígy szól minden felnőtthöz is, mert élettel és halállal mindannyiunknak sok dolga van. (Fenyő D. György)

• Baranyai (b) András – Nényei Pál: Az irodalom visszavág – József Attila (Pagony Kiadó)
• Hatházi Rebeka – László Noémi: A mi iskolánk (Gutenberg Kiadó)
• Herbszt László – Návai Péter: Jöttünk, láttunk, itt maradunk (Pagony Kiadó)
• Iván Zsuzsanna: Jaj (Pagony Kiadó)
• Molnár Jacqueline – Sapka, sál – Téli versek (Pagony Kiadó) Szerk.: Győri Hanna
• Nagy Norbert: Szokács Eszter: Jézus (Csimota Kiadó)
• Szinvai Dániel: Álmomban az eső (Csimota Kiadó)

Ismeretterjesztés kategória

Návai Péter: Jöttünk, láttunk, itt maradunk, illusztrátor Herbszt László, Pagony

Gyerekkorom nagy kedvence volt a Képes történelem sorozat. Nemcsak az idővonalon segített eligazodni: melyik is volt előbb? A görögök? Vagy a rómaiak? F. Kemény Márta szerkesztésében rövid, pörgős szövegek magyarázták a képeket, valóságos kalandregényként tálalva elénk a történelmet.

Textilsimítású borítójával ez a kötet megidézte bennem gyerekkorom nagy kedvencét, de szó sincs retróról: különleges vizualitásával, redukált színpalettájával, ez a könyv egy XXI. századi megoldást hoz, a mostani 10+-os gyerekek számára.

Már a cím is telitalálat, a klasszikus cézári mondatot idézi, humorral átitatott fricskával: „Jöttünk, láttunk, maradunk!”

A kötet vizuális rendszere példa értékűen világos. A prioritás egyértelmű, a betűtípusok és információs felületek kialakítása következetes, és stílusában gyönyörűen él együtt az illusztrációkkal. Áttekinthetővé, ugyanakkor nagyon élvezetessé teszi a befogadást, és rengeteg tényt mesél el történelmünk első 700 évéből, megterhelés nélkül, magával ragadóan.

Őszintén feltárja a történelemtudomány kirakósjáték jellegét, tudatosítja a tények, feltételezések és hiedelmek közötti fontos különbséget, hogy a gyerekek a megfelelő módon kezelhessék azokat.

A humoros hangvétel áthatja a kötetet, az egyes témák címei játékosak és hangulatkeltőek. Az illusztrációk is nagyszerűen hozzák ezt a kettősséget: modernek, láthatóan digitális technikával készültek, de stílusukban utalnak az adott korra is. Nagy gonddal, erős vizuális nyelven, művészien alakított képek, amelyek viccesek, ironikusak, helyeként finoman groteszkek.

Herbszt László grafikái egyértelmű kontúrokkal, formákkal, és rendkívül gazdag felületekkel kényeztetik a szemet. Kisebb, monokróm bélyegképek kísérik a kiegészítő információkat, monokróm a belső címoldal is, mely megismétli a kemény külső borító rajzát. Szellemes egész-, sőt olykor duplaoldalas jelenetei, kompozíciói pedig szuggesztíven adják át e vad kornak hangulatát.

Igazi összjáték a mű: könyvtárgyként is és tartalmában is izgalmas, mai, eredeti, kiemelkedő. Értékeivel hozzájárulhat ahhoz, hogy a történelem szeretete, mint gyerekirodalmi trend, tovább erősödjön, művészi grafikai világa, a világos felépítése és tipográfiája pedig meghatározó előképpé válhasson a most felnövő generáció számára. (Paulovkin Boglárka)

• Dr. Gács Zsófia, Tarr Zsófia, Magyar Emma: Ezentúl (Túl súlyos füzet) (Csimota Kiadó)
• Király Zsuzsanna, Molnár Brigitta, Sepsey Zsófia: Fedezd fel Csontváry Kosztka Tivadar művészetét! (Pagony Kiadó) Ill. Fehér Zsanett
• Lőrincz László: Híres merényletek (Lampion Könyvek), Ill. Oravecz Gergely
• Tittel Kinga: Zenélő Budapest (Lampion Könyvek)

Műfordítás kategória

Pacskovszky Zsolt – Christelle Dabos: Mi - Nous, Kolibri

Christelle Dabos a Tükörjáró fantasy-tetralógiájával lett ismert Franciaországban, világszerte és Magyarországon is, a sorozat első kötetével 2013-ban elnyerte a Gallimard Kiadó ifjúsági irodalmi díját. A regény főhősnője, Ophélie képes áthatolni a tükrökön, a falakon, és a regénysorozat világegyetemében az egyik planétáról a másikra röppenni.

A Pacskovszky Zsolt fordításában megjelent Nous – Mi is díjat nyert Franciaországban 2025-ben: a legjobb ifjúsági sci-fi/disztópia díját. Ez a mű is fantasy, de Christelle Dabos meghatározása szerint disztópikus és retró fantasy – retró olyan értelemben, hogy a közelmúlt tárgyai is felbukkannak benne, például az elemes sétálómagnó (és nem walkman!), és a francia internetes végszámítógép, a Minitel.

A Mi világában minden embernek van egy Ösztöne, amely a közösség, vagyis a Mi szolgálatában áll. Mindenki látható helyen viseli az ösztöne jelzését, és engedelmeskedik a saját ösztönének, képtelen is ellenállni neki. Ám ez voltaképpen kasztrendszer, és erős alá-fölérendeltségi viszonyok jellemzik. A Mi elsősorban Claire története, a kissé túl titokzatos bizalmasé, és Goliathé, a mindig túltengő védelmezőé. Diákok kezdenek eltünedezni, ők pedig nyomozni kezdenek, és egyre nagyobb veszélybe kerülnek.

Pacskovszky Zsolt tökéletesen leképezi a Christelle Dabos által megteremtett világot – külön csavar, hogy mindig megtalálja az egyensúlyt, érzi, hol nem kell lefordítani a beszélő neveket: Avril/ Április, Janvier/Január, Modeste/Szerény, és hol kell magyar kifejezéseket teremteni: érdempontok, rontópontok, védelmezők, sugalmazottak, engedelmesek, jelzésazonosítók és leleplezők.

Egy fordítónak az a feladata, hogy plasztikusan visszaadja, tulajdonképpen újrateremtse egy író nyelvi világát, és ez már önmagában nehéz feladat, de Zsolt véghezvitte azt a bravúrt, hogy nemcsak Christelle Dabos nyelvi világát adta vissza – mert a szöveg szép, gördülékeny, olvasmányos, úgy fiatalos, hogy a fiatal olvasók sem feszengenek az olvasása közben (leteszteltem!) –, hanem megjeleníti az írónő fantáziájának birodalmát is. Ez olyasmi, amire én soha nem mernék vállalkozni – milyen szerencse, hogy Pacskovszky Zsolt ilyen bátor, invenciózus és tehetséges! (Tótfalusi Ágnes)

• Demény Eszter – Judith Kerr: Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat (Pagony Kiadó)
• Kalapos Éva Veronika – Joseph Elliot: Nora és a káosztérkép (Lampion Könyvek)
• Papp Gábor Zsigmond – Julia Donaldson: A liba papája (Pagony Kiadó)
• Szalay Zsuzsanna – Andrea H. Schmachtl: Snöfrid Virágvölgyből (Manó Könyvek)

Elsőkönyves kategória

Győri Alíz: Hanitkai álmok, illusztrátor Száler Tímea, Cerkabella

Talán abban megegyezhetünk, hogy egy gyerek minden álmát valóra váltani korántsem könnyű vállalkozás – különösen akkor, ha Hanitka (kissé bogaras) királyához hasonlóan szó szerint vesszük a feladatot. Győri Alíz friss, sziporkázóan szellemes történetében Lili királylány előző esti álmainak életre keltésén egy egész színházi társulat és az ország teljes lakossága dolgozik fáradhatatlanul. Mindebből azonban Lili mit sem sejt, míg barátai fel nem fedik előtte az igazságot. Innentől kezdve pedig a hercegnő álmai – furcsa módon – elkezdenek hosszabb nyári szünetről és minden gyereknek járó fagylaltról szólni…

Győri Alíz szövege és Száler Tímea rajzai egyesítik mindazt, ami az igazán élvezetes (gyerek)irodalom sajátja: eredetiséget, fantáziát, felszabadult, ám olykor csípős humort, miközben megindító mélységeket is bejárnak. A szöveg és az illusztráció remekül érti és érzi egymást, két kiváló, karakteres alkotó közös világteremtő ereje által válik Hanitka népe színes és eleven forgataggá. A képzelet, a színház és a mindennapok elemei a történetben és a képekben is rendre összefolynak, a mesevilágot egyszerre otthonossá és új, izgalmakkal teli, felfedezésre váró hellyé varázsolva. Amelyben – és ebben újfent hétköznapi életünkre ismerhetünk – a felnőttek sületlenségeinek megoldásához (még ha azok jó szándékból is fakadnak) a gyerekek bölcsességére van szükség. (Katona Alexandra)

Szerzői díj:

• Gál Péter: Maxi Kalózvárosban (Pagony Kiadó), Illusztrálta: Fodor Kata
• Sándor Petra: Gesztenye úti mesék – Nyúlék (Tintaerdő Kiadó). Ill. Vargáné Kertész Melinda
• Varga Polyák Csilla: Akit sólymok védenek (Menő Könyvek)

Műfordítói díj:

• Száz Joli – Anna Laure Bondoux: Amíg életben vagyunk, illusztrátor Simonyi Cecília, Esti Kérdés Könyvek

A díjátadónak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adott otthont, ahol a FSZEK Gyerekkönyvtárosok Különdíját is kiosztották, méghozzá Rádai Andreának a Rókazsolt és a csőposta című könyvéért. Ebből a szerző fel is olvasott már nekünk karácsonyra.