Hiába kerül egyre távolabb a múlt század első fele, az akkor történt tragikus történelmi események közül még mindig számtalan olyan akad, amivel bőven maradt adóssága az utókornak. Vegyük csak a friss szlovákiai botrányt, melynek kiindulópontja az, hogy börtönbüntetéssel sújthatók, akik megkérdőjelezik a háború után a magyar és a német kisebbség kollektív bűnösségét rögzítő Beneš-dekrétumokat. Ez világosan megmutatja, Szlovákiában továbbra sincs kormányzati szándék a történelmi szembenézésre.

A Beneš-dekrétumokat Csehország sem szándékozik hatályon kívül helyezni, de ott legalább emlékezetpolitikai szinten történtek fontos lépések: Václav Havel rögtön elnökké választása után, 1989 decemberében szükségét érezte, hogy bocsánatot kérjen a 3 millió kitelepített szudétanémettől, és nyolc évvel később a cseh kormány hivatalosan is megtette ezt a cseh–német megbékélési nyilatkozat keretében. A német lakosság erőszakos, nemegyszer tömeggyilkosságokba torkolló eltávolítását a cseh kulturális élet az elmúlt évtizedekben több jelentős filmben és regényben is feldolgozta (Szlovákiában erre is jóval kevesebb példa van).

Ezek egyike volt Kateřina Tučková Gerta Schnirch kiűzetése című regénye 2009-ben, ami nagy közönségsiker volt és persze komoly vitákat is kiváltott. A később magyarul is megjelent történelmi regény női nézőpontból mesélte el a németek kitelepítésének egyik legkeményebb epizódját, a brünni halálmenet néven elhíresült eseményt. Ezért most a regényből készült kétrészes tévéfilm bemutatóját is nagy érdeklődés kísérte Csehországban, ahol ősszel majd a köztévé is műsorára tűzi.

Brünnben-Brnóban mindig is jelentős német lakosság élt, és ez így volt a független Csehszlovákiában is: az 1939-es német megszállás előtt mintegy egynegyedét tették ki a város lakosságának. A náci Németország kegyetlenül bánt a cseh lakossággal is, és itt létesítették az egyik leghírhedtebb politikai börtönt, ahol mintegy nyolcszáz civilt végeztek ki (gyakran nyilvánosan), míg a város zsidó lakosságának túlnyomó részét megsemmisítő táborokba szállították. A város felszabadulása után a helyiek haragja a német kisebbség ellen irányult, és ahogy ez lenni szokott, azokon csattant, akik a legkevésbé – vagy egyáltalán – sem tehettek az egészről.