Meghalt David Hockney, a kortárs festészet klasszikusa

David Hockney csütörtökön otthonában elhunyt, egy hónappal 89. születésnapja előtt – közölte sajtósa a BBC-vel.

A brit művész a modern fesztészet egyik legbefolyásosabb alakja volt, az 1960-as évek pop-art mozgalmának egyik ikonja. 2018-ban egyik úszómedencés festménye közel 70 millió fontért kelt el egy aukción – ennyit korábban soha nem fizettek élő művész képéért.

Hockney meglepődött a közönség lelkesedésén, hiszen úgy gondolta, ő egyetlen egyszerű szabályt követ: „Fesd le azokat a dolgokat, amiket szeretsz”.

Színes figuratív festményeiben egyszerre mutatkozott meg konzervativizmusa és képromboló szenvedélye, amellyel szembeszállt a 20. század közepének uralkodó absztrakt irányzataival.

Már művészeti tanulmányai alatt megmutatkozott lázadó természete: egy olyan korszakban, amikor a homoszexualitásért még börtönbüntetés járt Nagy-Britanniában, ő bátor és provokatív címekkel - mint Going to be a Queen for Tonight vagy Doll Boy - látta el absztrakt műveit, nyíltan vállalva identitását. Megjelenése - a hidrogénszőke haj, a vastagkeretes szemüveg és az aranyszínű zakó - a Swinging Sixties egyik jelképévé tette.

Olyan hírességek között mozgott, mint Mick Jagger vagy a táncművész Rudolf Nureyev, de az igazi felszabadulást Amerika hozta el számára.

1961-es New York-i útja során barátságot kötött Andy Warhollal, majd három évvel később Los Angelesbe költözött. Itt találta meg azt a vakító fényt és szabadságot, amelyre gyermekkora óta vágyott. „Életem első húsz évét az északi vidék gótikus komorságában töltöttem. Itt szabadnak éreztem magam” - idézte fel később.

Hockney már jóval az azonos neműek házasságának bevezetése előtt képes volt meghitt hangulatot árasztani más férfiakról készült portréin, és ezt a közelséget nem politikai állásfoglalásként, hanem a mindennapi élet természetes részeként ábrázolta – a New York Times nekrológja szerint ez volt az ő radikális teljesítménye, és valószínűleg a legtöbben ezért fognak rá emlékezni.

Záporoztak rá a hivatalos kitüntetések, amelyeknek csak egy részét fogadta el. 1990-ben elutasította a lovagi címet, és néhány évvel később bosszús volt, amikor megtudta, hogy a beleegyezése nélkül kinevezték a Companion of Honor tagjává. 2012-ben azonban átvette a Becsületrendet, az Egyesült Királyság legrangosabb királyi kitüntetését a művészetek terén elért eredményekért, mert ezt II. Erzsébet királynő személyes ajándékának tekintette, és úgy gondolta, hálátlanság lenne visszautasítani.

Élete utolsó évtizedeiben visszatért szülőföldjére, Yorkshire-be. Itt fedezte fel újra az évszakok változásának drámaiságát, amelyet a kaliforniai örök napsütésben hiányolt. Ez lett pályafutása egyik legtermékenyebb időszaka: hatalmas vásznakon örökítette meg az angol vidéket, sőt, még a Westminster-apátság számára is tervezett egy ólomüveg ablakot. Technológiai kíváncsisága idős korára sem hagyott alább: annak idején az elsők között kísérletezett a faxkészülékkel, majd később az iPad segítségével hozott létre digitális alkotásokat, bizonyítva, hogy a művészet és a modern technika kéz a kézben járhat - írja az MTI.

Most is látható egy kiállítása Londonban, az ehhez készült videóban bele lehet tekinteni az utolsó pillanatig dolgozó művész műhelyébe: