interjú

Bödőcs Tibor: Bödőcs Tibor vagyok

„Ki emlékszik arra, hogy ki volt az egészségügyi miniszter az első csókja idején? Mikor a zalaegerszegi kórházban álltam a nagyapám halálos ágyánál, ki emlékszik, hogy mennyi volt akkor az euró? Az élet megtörténik.”

Ezt magyarázta Bödőcs Tibor hajnali egykor, amikor már sem a kérdéseknek, sem a válaszoknak nem volt semmi értelmük. 2014 és 2017 után harmadszorra interjúztunk Bödőcs Tiborral, és megint ő nyert: mindenki berúgott, az interjú pedig tragikus lett.

Fotó: Botos Tamás/444

Magyarország legnépszerűbb humoristája új műsorral tér vissza, egy jelenet erejéig a saját szövegével szerepel egy filmben, és megírta a második könyvét is. Megnéztük egy tesztelőadását – amit Tóth Edu műsorának közepére illesztettek be –, és bár még láthatóan döcög az anyag, már most látszik, hogy Bödőcs Tibor az eddigi vonalon haladva provokál tovább. Bár az nekünk egyelőre nem világos, hogy néhány súlyosabb, rasszizmust, identitáspolitikát és hasonlóan kényes témákat érintő poénja hogyan fog beférni a Comedy Centralba. Céges rendezvényekre egyébként már nem jár, a kollégák mondják, hogy jól fizet, nem kell törődni azzal, ha fetrengenek, beszélgetnek, szerinte viszont ez nem jó. „A nyilvános előadások is jól fizetnek, de ha nem jönnének a nézők ilyen tömött sorokban, valószínűleg én is járnék cégesekre dubajozni. Jelenleg, a nézőknek hála, nem kell.”

A leghíresebb búcsúszentlászlói a két évvel ezelőtti Addig se iszik című paródiakötet után most egy regénnyel, a Meg se kínáltakkal tért vissza. Az eredeti könyvterv akkor fogalmazódott meg benne, amikor huszárjelmezes emberek tértek be a búcsúszentlászlói kocsmába, akikkel inni kezdett, majd egyszer csak ez egyik huszár lován ülve a kislányával, a sörsátor közepén lépegettek a falunapon. Az volt a koncepció, hogy a könyvben majd ilyen emberek mászkálnak a mai Magyarországon, azt képzelve, hogy tényleg huszárok, de aztán rájött, hogy a Don Quijotét már megírták, így végül a sztori egyszerűen annyi lett, hogy egy Magyar Oszkár nevű, Zala megyei szobafestő Gyöngyikének, a csaposnak meséli el az életét, és közben elgondolkodik az élet nagy kérdésein.

Fotó: Botos Tamás/444

Könyvet megírni

Bödőcs az előadás után elmondta, hogy ezt a könyvet nehezebben írta meg, mint az előzőt, sokkal személyesebb is annál, Búcsúszentlászló festményként elevenedik meg benne. Írás közben Csalog Zsolt, Hajnóczy Péter és Venyegyikt Jerofejev, de legfőképp az élet inspirálta. Bödőcs a könyvet a saját Amarcordjának nevezte, de Bohumil Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című regényéhez is hasonlította.

A főhős részben a néhány éve elhunyt Ferusnak állít emléket, akiről Bödőcs rendszeresen mesélt az előadásaiban, a cím is direkt idézet tőle. (Eredetileg egyébként az lett volna, hogy Hitler is így kezdte.) Az interjú alatt több búcsúszentlászlói figurát is említett, akik az elmúlt években meghaltak, mint mondta, „ez az évtized szedte az áldozatokat, elment a HumorWoodstock nemzedék”. Újra megkérdeztük, hogy az ország-világ előtt kibeszélt rokonok és falubeliek tényleg nem sértődnek-e meg a poénjain, de azt mondta a műsorokban sokszor feltűnő apja hozzáállásáról: „Kamaszkorunkban volt ez, hogy nem tudok segíteni, a szőlőben miért nem dolgozom többet, egy órás munka lenne, hülyeségből nem lehet megélni, ezek voltak, persze, de a műsorokból nincsen sértődés.”

Fotó: botost/444.hu

A Meg se kínáltak alapvetően vicces és szórakoztató, de nagy újdonság, hogy Bödőcs ezúttal néha komolyabb hangot üt meg. „Az eddigi dolgaimra általában azt mondták, hogy vicces vagy nem vicces, erre meg többen is azt mondták, hogy szép. Azt hiszem, nem baj az sem, ha valamire azt mondják, hogy szép.” Először mesél például a rendszerváltáskori világról, amiben a gyerekkorát töltötte. Erről próbáltuk is kérdezni, de a leírtakhoz csak annyit tett hozzá, hogy azt gondolja a rendszerváltásról, mint Dr Flash.

A NER-ről viszont egyre sarkosabban fogalmaz: „Nézem a Netflixen a külföldi kollégákat, a Chappelle-t meg a Bill Burt, ők mással küzdenek: ott PC-fasizmus van, itt sima fasizmus, meg ott feminácik vannak, itt nácik. Törzsi gyűlöködés, bűnbakok, »mi és ők«, nekünk ez jut.”

Bár az új műsorban továbbra is nagyon erős az aktuálpolitikai szál (előkerül Mészáros Lőrinc és természetesen Orbán Viktor is), és az új könyv hősének is megvan a véleménye a közügyekről, az új regényben Bödőcs a magyaroknak kijutó életet (a kapitalizmust, az újfeudalizmust és az emigráció problémáját) általánosabban igyekezett ábrázolni, erről beszélt a cikk elején lévő idézetben is. Tusványosra egyébként sosem hívták, viszont a TGM–Lovasi-vitát sem értette: „Miért pont a Lovasit kell basztatni? Mi van Ákossal, Mága Zoltánnal? Én az RTL Klubon tűntem fel, az nem gáz? A bulvár, az nem pusztító? Az is kollaboráció.”

Magamról beszélni

„Szentlászló a hazám, ott ismerek mindenkit, mennek a sztorik, zajlik az élet. Az nem jó, ha híres emberként vagyok ott, vagy bárhol. Jobban szeretem, ha megfigyelhetem az életet, mint azt, ha engem figyelnek. Szentlászlón ez megy, ott nem görcsölnek rá, hogy ott vagyok. Nekem az a közeg olyan, mint Bartóknak Erdély, és ott ugye nem Béla énekelt, hanem rögzített, figyelt, tanult, ahogy én is a kocsmai bölcsektől” – mesélte a saját safe space-éről. „Én a kocsmában megfigyelő vagyok, magamról beszélni annyira nem szeretek” – mondta, és valóban érezni is rajta, hogy sem a könyvét, sem magát nem akarja magyarázni. Hagyja, hogy a műsora és a regénye magáért beszéljen, lehetetlen volt kellemetlen helyzetbe hozni, a megjátszott kritikára is csak a vállát vonogatta.

Fotó: Botos Tamás/444

Nyilván ez kellett ahhoz is, hogy fiatal írók tömkelege által irigyelt nyugalommal volt képes megírni első regényét, és kipróbálni magát a műfajban, ahol már csak azért is nagyon könnyű elbukni, mert itt állnak a világirodalom legmagasabb csúcsai. Rengetegen roppantak össze a nyomás alatt, hogy a regénnyel arra a pályára lépnek, amin Dosztojevszkij, Stendhal, Thomas Mann vagy Mikszáth Kálmán is játszottak. Bödőcsöt a szerkesztője, M. Nagy Miklós író és műfordító is figyelmeztette erre, de ő sem ért el többet, mint mi a kérdéseinkkel.

„M. Nagy Miki mondta, hogy az első könyv az formabontó volt a paródiákkal, de nyilván más regényt írni. Bulgakov, Proust és Kafka ligájában kicsit visszafogottabbnak kell lenni. Ez egy kicsit megöli az elhatározást, de szerintem nem szabad ezen görcsölni, aki elolvassa, annak vagy tetszik vagy nem. Ez van. Írtam egy ilyet.”

Akkor sem jött zavarba, amikor felhoztuk, hogy a Zala megyei szobafestők valószínűleg nem tudják, ki az a Django Reinhardt, nem tudják, hol lehet megnézni Az utolsó vacsorát és nem tudják elemezni Picasso Guernicáját sem úgy, ahogyan Magyar Oszkár. „Ez játék. Ezt gondoltam ki, hogy mi lett volna, ha Ferusnak lett volna ilyen művészeti előképzettsége. Ezt el kell hinni, aztán vagy tetszik, vagy nem.” Amikor pedig megkérdeztük, mennyire hiteles így a kor- és társadalomrajz, mennyire lenyomata ez a mai Magyarországnak, csak ennyit válaszolt: „Meddig tart ez a korunk lenyomata? Mindjárt vége van az egésznek.”

A szereplőkkel azonosulni

Az, hogy ennyire nehezen beszél a könyvről, megmutatja azt is, mennyire személyes mű a Meg se kínáltak. „Ez a gyerekkorom, az életem, a nagybátyám, a nagynéném, a nagyszüleim.” Az Addig se iszik megjelenésekor sokkal könnyebb volt Bödőccsel beszélgetni arról, hogyan is írta a paródiagyűjteményt. Most viszont, amikor felvetettük, hogy a szereplő monológja mögül sokszor kilátszik a szerző felemelt mutatóujja, ironikusan felidézte a Hajnóczy-interjút, amiben az alkoholista író a kérdésre, hogy szereti-e a főhősét, aki egy alkoholista író, azt válaszolta: „Nem én. Semmi közöm hozzá.” Nem így van ezzel Búcsúszentlászló egyik volt kocsmárosa, Gyöngyike, aki büszke arra, hogy benne van a könyvben, és amikor Bödőcs mondta neki, hogy az a karakter nem ő, azt felelte: „Hát hogyne én lennék!”

Bödőcs – aki egyébként fiatalon szeretett volna színész is lenni, és talán éppen ezért nem lett az –, ha sokat nem is árult el, végig őszinte maradt, például amikor megkérdeztük, hogy alkoholistának tartja-e magát: „Persze! Ez idomított mániás depresszió.” Az idomítás azonban láthatóan nagyon jól sikerül, a humorista-író, akiből épp író-humorista válik, nyugodt és boldog embernek tűnik. Erre minden oka meg is van, a műsorai jók, remekül ír, az emberek szeretik. „Naponta egy-kettő szelfikérés azért van” - mondta, miután az asztalunkhoz lépett két srác egy Bödőccsel közös szelfiért, a pincér pedig azzal hozta ki az újabb kör sört, hogy „nagy megtiszteltetés ez nekem”. „Nekem is, hogy kihozta” - vágta rá rögtön a jelenkori Magyarország tudatalattija.

Fotó: Botos Tamás/444

Hogy betalál az embereknél az, amit csinál, látszik a 444-en is, minden videója, ami bekerül az újságba, hatalmasat megy, rengetegen kattintanak a róla szóló posztokra, fel is merült az interjú közben, hogy ennek a posztnak is elég lenne azt adni címnek, hogy Bödőcs Tibor vagyok. Ezt persze visszautasította, de érzi ő is, 37 évesen milyen sokat ér ma a neve, még a műsora után arra sétáló Tóth Edu is odaült az asztalunkhoz pár percre, hogy elmondja: „Nekem a Bödőcs olyan volt, mint Michael Jordan.”