könyv

Amikor egy apró és szegény európai királyság nekiállt meghódítani a fél világot

Hogyan lehet sokak által jól ismert történelmi eseményeket úgy újra elmesélni, hogy a végeredmény könnyen befogadható és népszerű legyen, viszont a történelmi részletek is stimmeljenek benne? - hogy ez mennyire nem magától értetődő kérdés, azt jelzi, hogy a műfaj egyik legsikeresebb szerzője, Roger Crowley nemrég épp erről adott elő magyar történészeknek Budapesten. 

A 68 éves Crowley az elmúlt egy évtizedben vált ismert szerzővé: 2005-ben jelent meg első könyve, amely Konstantinápoly 1453-as ostromával foglalkozott, azóta pedig 3-4 évente érkeztek az újabb kötetek. A hajóscsaládból származó és ezért a hajózás iránt gyerekkora óta érdeklődő Crowley fő kutatási területe a Földközi-tenger történelme lett, írt könyvet Velence aranykoráról, a tengeri birodalmak történetéről, illetve Portugália világbirodalommá válásáról is. Eddig négy könyve jelent meg magyarul, legutóbb épp a portugálok történetét elmesélő Hódítók, és éppen az itthoni népszerűsége is indokolta, hogy a környéken turnézó Crowley Budapesten is előadjon. 

Vasco de Gama hajói csatában

Crowley munkamódszere, hogy fogja az adott témáról elérhető legaktuálisabb-legelfogadottabbnak ítélt történészi munkákat, majd ehhez elkezd szemtanúi beszámolókat és visszaemlékezéseket felkutatni, és ebből gyúrja össze könyveit, melyeket saját bevallása szerint is hídnak szán az akadémiai történészi munka és a szórakoztató ismeretterjesztés közé. Elmondása szerint ennek a fajta poptörténelemnek a kulcsa a narratíva: meg kell találni azt a történetet, melyet elmesélve végig lehet vezetni az olvasót az amúgy ismert történelmi eseményeken. 

Mint a budapesti előadásán fogalmazott, ezért is van, hogy minden könyve a háborúkról szól: Crowley szerint egyszerűen ha narratív történelmet akarsz írni, a végén úgyis a háborúknál kötsz ki, mert a legdrámaibb és legjobb történetek mind abból születtek, ahogy a nagy birodalmak versengtek egymással. 

És mivel könyvei a 15. és 16. század közötti időszakra koncentrálnak, ez a birodalmi vetélkedés sokszor a keresztény európai országok és az iszlám világ összeakadását jelenteti. Erről szól a Hódítók is, ami az európai történelmi emlékezetben Kolumbusz Kristóf utazása mellett elhomályosult hajóúttal, Vasco da Gama útjával indít. Da Gama volt az, aki 309 nap alatt Lisszabonból eljutott az európai felfedezők előtt addig ismeretlen Kozsíkóde (egykori nevén Kálikut) városába, megnyitva a nyugati világ előtt az Indiai-óceán régióját, illetve elindítva azt a folyamatot, melynek végén az apró és korábban kifejezetten nem gazdag Portugália pár évtized leforgása alatt egy világbirodalommá válhatott. 

Crowley ezt a történeti keretet veszi alapul, és ezt tölti fel személyes sztorikkal, melyeket könyvtárakban és archívumokban heverő naplókból és levelekből gyűjtött össze. A Hódítók így nemcsak a 16. század elején az Indiai-óceán partvidékein lezajlott csaták krónikája, hanem sok szereplő saját ambícióinak, vágyainak és tévképzeteinek gyűjteménye is. 

Ebben a történetben kulcsfontosságú szereplő az 1495-től 1521-ig uralkodó I. Mánuel portugál király, aki ezeket a rendkívül költséges és nem feltétlen sikerrel kecsegtető expedíciókat útjukra indította. Mint Crowley a korabeli beszámolók alapján ír róla, nemcsak a gazdasági terjeszkedés, illetve a ritka fűszerek beszerzése motiválhatta, hanem a kereszténység terjesztésének vágya is: a korszakban masszívan élt az elképzelés, hogy a pogány országok közepén ott virágzik valahol János pap országa, kikkel összefogva ellent lehetne állni a muszlim fenyegetésnek. 

Ez a gazdasági-hitbeli motiváció pedig már elég volt ahhoz, hogy a portugálok megérkezésük pillanatától kezdve alacsonyabb rendű és legyőzendő ellenfelet lássanak bele az ott élőkbe. Annak ellenére is, hogy Crowley könyvéből bőven kiderül, hogy a portugálok befutása előtt egy sok nemzetiségű és vallású régió működött az Indiai-óceán partvidékein, időnként összecsapásokkal, de aktív kereskedelemmel és sokszínű kultúrával. Ebbe a világba érkeztek meg a portugálok újabb és újabb hajói, hatalmas elszántsággal és gyakorlatilag bármiféle helyismeret nélkül: az is évekbe került, mire a portugálok egyáltalán megértették, hogy a hinduizmus saját jogán is egy vallás. 

Ebben a felállásban borítékolható volt az egyre inkább elharapózódó erőszak, és a portugálok brutalitására idővel a helyi kereskedővárosok is reagálni kezdtek, évtizedeken át állandó harcmezővé alakítva a régió öbleit. Crowley könyve bővelkedik a tengeri csaták és az ostromok leírásában, és a brutális kivégzések és a különféle helytartói intrikák meg árulások még azok számára is élvezhetővé teszik a könyvet, akik eddig kevéssé olvastak hagyományos történészi munkákat. 

A Hódítók egyik legnagyobb kérdése, hogy hogyan volt képes az alig pár hajóval megjelenő portugál flotta az uralma alá hajtani az egész régiót. Mint a könyv kritikáiban rendre megjegyzik, ez a kérdés régóta foglalkoztatja a történészeket: az egyik lehetséges magyarázat szerint a régió uralmi viszonyai egyszerűen túlságosan megosztottak voltak, és ezért nem tudtak érdemben reagálni az ugyan kis számban, de rendkívül agresszívan érkező, Afonso de Albuquerque vezette portugálokra. De Crowley könyvéből az is kiderül, hogy a megosztottság és az áskálódás ugyanennyire jelen volt a portugálok között is: odahaza Lisszabonban és a hajókon lázadó tisztek körében is. 

Egy másik lehetséges magyarázat a hadászati és hajózási fejlettségben látja az európaiak sikerét, illetve abban, hogy a portugálok tényleg megszállottan és kegyetlenül vetették rá magukat ellenfeleikre, amire azok egyáltalán nem voltak felkészülve. Ez néha hatalmas vereségekbe torkollott, máskor viszont a beszámolók szerint a számottevő túlerővel szemben is komoly győzelemhez vezetett. 

Crowley nem tesz igazságot ebben a kérdésben, de könyve nem is ezzel a céllal született: ennek a három nagyon viharos és véres évtizednek az elmesélésével azt mutatta meg, hogyan érkezett meg Európa az Indiai-óceánra, és hogyan vetették meg egy jelentős gyarmatbirodalom alapjait.