Négy (+1) jó könyv Latin-Amerika vonzásában
Rendszertelenül jelentkező sorozatunkban arra kérjük fel vendégeinket, hogy ajánljanak négy könyvet, melyek egy téma körül forognak, és fontos olvasmányélmény volt a számukra. A téma ezúttal Latin-Amerika, és a régió kortárs irodalmát Magyarországra elhozó mikrokiadó, a Sonora Kiadó alapítója, Miklós Laura ajánlj könyveket. További felvezetés helyett át is adjuk a szót:
A hazai könyvpiac átrendeződésének híre a közbeszédbe is beszivárgott, és bár a vélemények meglehetősen egyoldalúak, mégis tévedés lenne azt feltételezni, hogy az itthoni eset előzetes átmenetek nélküli vagy egyedülálló példa. A globális szinten térdre kényszerített, konglomerátumokba zsúfolt könyv- és kultúripar legizgalmasabb útkereséseit paradox módon ismét a kényszer, az erőforráshiány, esetleg az egyéb, főként a perifériákat sújtó körülmények motiválják. Ez persze nem könnyíti meg azoknak a vállalását, akik hasonló, félig-meddig underground kezdeményezésbe fogtak a könyvkiadás területén. A következő bejegyzésben olyan könyveket ajánlok, amelyeket (így vagy úgy) ehhez az aktuális problematikához is kapcsolhatunk.
A körülményeket illetően egyáltalán nem meglepő, hogy jelen pillanatban Latin-Amerika a független kiadás egyik legizgalmasabb terepe, ahol az általános gazdasági bizonytalanságokon kívül nagy horderejű kérdések izzanak a nemzeti kultúrpolitikától egészen a közepes és kis szellemi műhelyekig. A kifáradás szélére sodródott irodalom (általában a művészetek) a nyelvi és gazdasági függőségek és lehetőségek keresztmetszetében, valamint a gyarmati berendezkedés maradványain át kénytelen boldogulni. A spanyolországi (azt követően a német és angol nyelvű) kötődésű konglomerációk felé tolná a latin-amerikai országokat, amiből az aktuális kritika szerint a posztkolonializmus, a feminizmus színes spektruma vagy épp a poszthumanizmus (és megannyi más irányzat) jelenthet kiutat. A nemzetközi megjelenések és sikerek tükrében nagyon úgy tűnik, hogy a latin-amerikai irodalom legfrissebb fordulatai és szerzői nagy hatással vannak a világirodalmi tendenciákra. Olyannyira, hogy még egy kiadó alapítását is érdemesnek tartottuk a bemutatásához, ez lett a Sonora mikrokiadó.
1. Sonora könyvek
María Gainza: Látóideg (2021, Sonora)
María Gainza eredetileg újságíróként és műkritikusként dolgozott a legelismertebb argentin és nemzetközi lapoknak, aztán leült és (kis túlzással) egy szuszra megírta a Látóideg című könyvét. Művészet, műkritika és személyes történetek keverednek tizenegy novellaszerű történeten keresztül, ahol nemcsak egy Buenos Aires-i, felsőosztálybeli család „számkivetettjével” ismerkedünk meg, hanem a háttérben az argentin történelem és társadalom is finoman kirajzolódik. A kötet báját összességében az adja, hogy életszerű helyzetein keresztül bárki sajátjának érezheti az oldalakon megelevenedő, tömören elmesélt sorsokat. Persze a Buenos Aires-i miliő már az első oldalakon azonnal csapdába ejti az olvasót. A nyughatatlan narrátor El Greco képeitől kezdve az argentin mestereken át Foujita portréjáig minden felbukkanó festmény előtt elidőzik egy kicsit a társaságunkban. Aztán szalad is tovább, míg mi a részleteket bújva még egy kicsit tovább bámészkodunk a képek előtt. A különc művészfigurák történeteit nehezen felejtjük el, jópár képet megnéznénk még a társaságában. María Gainza újra látni tanít minket, és az utolsó oldalak zárultával amolyan „képlázzal” hagyja az olvasót. A könyv 2019-ben a New York Book Review legjobb száz könyve közé is felkerült, megjelenése óta a Sonora kiadó olvasóinak kedvence.
+1 Lina Meruane: Vakfolt (2022, Sonora)
Szintén a Sonora gondozásában jelent meg Lina Meruane esszékötete, amely a (személyes tapasztaláson és hosszú évek kutatómunkáján alapuló) vakság témáját járja körül a társadalmi-politikai történések, a világirodalmi kánon és a spanyol-amerikai feminizmus témáinak bevonásával. A chilei származású írónő szépirodalmi alkotásain túl az esszé területén nyújt kimagasló teljesítményt, amit a spanyol, angol, német nyelvterületen már nagy siker és olvasótábor kísér. Meruane Kifejezetten sokat foglalkozik a test témájával, erről bővebben mesélt itt a nemrég vele készített, magyar nyelvű interjúban.
A három esszéből álló kötetet egyszerre hiánypótló látlelete és kritikája a kortárs latin-amerikai politikának és társadalmi történéseknek. A 2019-es chilei tüntetések az eseményeket a világ más pontjain zajló utcai zavargásokkal kapcsolja össze, miközben a nagybetűs Hatalommal szembeni pozíciók lehetőségeit keresi. A mindent megfigyelő szemként felderengő gépezet nemcsak a gumilövedékekkel, hanem a kommunikációval, az emlékezetpolitikával, a nyelv kisajátításával igyekszik megőrizni pozícióját. Hogy mit kezdjen az identitásával az a (tipikusan XXI. századi) latin-amerikai értelmiségi, aki mindezt az okostelefonján, New Yorkból követi végig, továbbra is kínzó (és nem utolsósorban égető) kérdés marad. Ennél is izgalmasabb a kötet talán legerősebb szövege, a XXI. századi kánon újraolvasására irányuló, abszolút feminista megközelítés, amit Meruane határozott stílusban és elképesztő tudásanyaggal mutat be. A hatalmi viszonyok megértéséhez itt sincs szükségünk irodalmi előképzettséghez ahhoz, hogy élvezettel olvassuk a múlt század irodalmi lemezének B oldalát. Az utolsó fejezetben a levelezés (mint intim kommunikációs tér) koncepciója szolgál a nőknek nem illő „szánalmas” gyengeségek (értsd: vakság) tárgyalására, de az archívum témája iránt érdeklődök is izgalmas felvetésekre bukkanhatnak. A „rávilágítás” vagy a színfalak mögé „betekintés” fogalmai inspirálták azt is, hogy a kötet megjelenésekor a kiadó szintén a levél formátumához folyamodott: előfizetőinknek támogatói leveleket küldtünk, melyekben a könyvkészítés méltánytalanul homályba burkolózó alakjait, esetünkben a fordítót, Báder Petrát és a szerkesztőt, Kürthy Ádámot szólaltattuk meg az olvasóink nem kis örömére.
2. Ediciones Comisura/ Esto es un cuerpo
A számomra egyik legkedvesebb spanyolországi, egészen pontosan madridi projektet egy kis csapat vezeti, könyveket és folyóiratot adnak ki. Mindkét vonalon a hibrid alkotásokkal, a szöveg és a fotó kapcsolódásaival kísérleteznek. Kiadványaik leginkább a test tematikáját járják körül, a nevüket is innen kapták, a folyóirat sorozata konkrétan egy egész test felépítését tűzte ki céljául: eddig megjelent számaik a kéz, a szem, a fül és a haj/szőrzet köré csoportosultak, ahol nem csak a Graciela Iturbidéhez hasonló latin ősmítoszok fotóival, hanem fiatal feltörekvő tehetségekkel, akár magyar fotósok műveivel is találkozhatunk (Bartha Máté).
Bár nem kizárólag latin-amerikai szerzőkkel dolgoznak, mind az írók, mind a közreműködők között találunk onnan származó alkotókat. Az El infarto de alma [A lélek infarktusa] volt a kiadó első kötete, amely a chilei Diamela Eltit és Paz Errázuriz fotóművész párbeszédéből létrejött könyv. A két művész a chilei Putaendoban található, ötszáz főt befogadó elmegyógyintézetbe látogat. A találkozásokat Eltit naplószerű bejegyzésein keresztül ismerhetjük meg, amiket Errázuriz fotói egészítenek ki – mit érne a néma, a gyógyszerektől eltorzult, tikkelő, fénylő szemű alakok pusztán szöveges leírása, teszi fel a kérdést Eltit a kötet bevezetőjében. Ez a karcsú könyv a szerelem, a szeretet, a közösség fogalmán keresztül a zsigerien emberihez kalauzol vissza minket megrendítő képeken és történeteken keresztül.
Sem a könyvek, sem a folyóiratszámok esetében nem feltétlenül akadály a spanyol nyelvtudás hiánya. Mindenki számára érzékszerveket táncra perdítő élmény lesz a művészi gondossággal készült kiadványok tapogatása. A nehézségektől korántsem mentes spanyol kultúrában az Ediciones Comisura alapítói nagy csatát vívnak a kiadói munkák megfizetéséért, a független boltok támogatásáért, de a munka mellett közösségépítő munkára is van erejük: ti voltatok már könyvkiadó diszkó partiján?
3. Útikönyv távoli tájakhoz
A Latin-Amerikát körüljáró nagy utazás sem lenne az igazi útikönyv nélkül. Ha valaki egyből tovább is görgetne, mert unalmas műfajnak sejti, elég nagyot téved. Minimum Alexander von Humboldt óta az egyik legszórakoztatóbb dolog útleírásokat olvasni, és a távoli rokon, a műfaj magyar művelője, Soltész Béla útikönyvei biztosan nem okoznak majd csalódást azoknak, akik (egyelőre) csak papíron barangolnánk be Latin-Amerika országait.
Soltész Béla 2010-ben még egyetemi hallgatóként, két szerencsésen kombinált ösztöndíjjal utazott egy éven át Chilétől Mexikóig. Az utazás alatt Clandestino címmel blogot vezetett, lényegében ebből az anyagból született az a rendkívül színes, vicces, mégis józan útleírás, amit aztán két másik utazós könyv is követett (Hátizsákkal Brazíliában és Eldorádótól az Antillákig). A kedvenc fejezetem egyértelműen a permanens karneváli hangulatot árasztó Mexikó leírása volt, de kifejezetten üdítő volt azokat a részeket is olvasni, ahol a szerző az európai szemmel nehezen kibogozható közép-amerikai országokról (Nicaragua, Honduras, Guatemala) ír. A szöveg egyik nagy erénye, hogy bár ott ül mögötte a felkészült társadalomtudós, mégis őszintén tud rácsodálkozni egy-egy jelenségre, természeti csodára, miközben a politikai és történelmi adatokat csepegtetésével segít az olvasót kontextusba helyezni. Tovább színesíti a könyv felépítését a „pillanatképek” beépítése, amikor az utazó kis alcímek alatt amolyan fun fact-polaroidokat villogtat az olvasónak. Itt a fő narratív szál kiegészítéseként olyan érdekességekkel találkozhatunk, amelyeket külön-külön, de a történet részeként is olvashatunk. Soltész Béla begyűjtötte a könyveit, és most közvetlenül tőle, a családi webshopról tudjátok megrendelni őket.
4. Egy hányatott sorsú klasszikus – Malcolm Lowry: Vulkán alatt (1947)
A kánonnal csatázó projektek és kötetek után zárásként jöjjön egy morajló mestermű, ami nem kis utat tett meg a mostani elismertségéig. A brit származású Malcolm Lowry regényének kéziratát állítólag tizennégyszer (!) dobták vissza az első kiadás előtt, mára a XX. század egyik legnagyobb műveként tartjuk számon. A kritika nem csak a mű döcögős előélete miatt hasonlítja a regényt Joyce Ulysseséhez. Az Under the volcano (Vulkán alatt, ford. Göncz Árpád, 1973, Európa) cselekménye szintén egy nap történéseit öleli fel, melyben a mítosz és a kabbala kavarog – egy jó adag mezcallal és tequilával. Ha már a helyszín Mexikó, a permanens karneváli hangulat sem maradhat el. Az allegóriaként is helytálló Halottak napján érkezünk Cuernavaca városába, ahol a brit ex-konzul, Geoffrey Firmin épp önpusztító ivászatba süllyed miután Yvonne, a felesége elhagyta. A regény témái nagyon összetettek: az alkoholizmus, az elveszett paradicsomi állapot utáni sóvárgás, az érzelmi sivárság, a bizalom elveszítése súlyos és megválaszolhatatlan kérdései fanyar humorral találkoznak, ami lehetővé teszi, hogy az olvasó nagyon közel kerüljön a konzul alakjához. A gyönyörű természetleírásokról és a háttérben fenségesen, mégis fenyegetően felbukkanó vulkánokról se feledkezzünk meg: az azték legenda szerint Popocatépetl az istenek által kővé dermesztett szerelme, Iztaccíhuatl láttán öngyilkosságot követ el. Ezek után nem lesz meglepő, hogy a zárás nem lesz happy end.
A Vulkán alatt nagy hatással volt a latin-amerikai újprózára és szerzőikre. Carlos Fuentes La nueva novela latinoamericana [Az új latin-amerikai regény] című, 1969-es monográfiájában azt írja, a regény új útjait olyan szerzők jelölték ki, mint William Faulkner, Malcolm Lowry, Hermann Broch vagy William Golding. Fuentes méltatja a Vulkán alatt költőiségét, de ne feledkezzünk meg a regény szerkezetéről, időkezeléséről vagy nyelvezetéről sem, amelyeken keresztül Lowry bódult „valósága” elénk tárul. A Trükkös tigristrió (ford. Kutasy Mercédesz, Jelenkor, 2020) szerzője, a kubai Guillermo Cabrero Infante egyenesen azt mondja, a konzul történetének optikája olyan, mintha egy üveg mezcal aljáról figyelnénk az eseményeket. A kubai írót a ’70-es években felkérték a filmváltozat forgatókönyvének megírására, aki azonnal beleszeretett a regénybe. Bár egyes források szerint 2017-ben előkerült a kézirat – ami állítólag még Lowry szövegénél is zseniálisabbra sikerült –, Cabrera Infante verzióját mindeddig nem használták fel.