9 idei könyv, amit nagyon szerettünk
Nem rossz könyvek címmel nemrég indult irodalmi-könyves podcastunk legutóbbi részében az idén itthon megjelent kedvenc könyveinket szedtük össze, és mivel tudjuk, hogy az ünnepekhez közeledve a hasonló listák sokszor kapóra jönnek, úgy gondoltuk, hogy röviden írásban is bemutatjuk a kiválogatott könyveket.
A részletesebb bemutatóhoz persze továbbra is az epizód meghallgatását ajánljuk, a műsor hallgatható a 444 Spotify- és Apple Podcast-csatornáján is.
Mircea Cărtărescu - Szolenoid
Teljesen eszement és letaglózó nagyregény Romániából, ahol a Ceaușescu-éra sivárságában egy irodalmi ambícióba belebukó romántanár naplót vezet mindennapjairól és fiatalkori emlékeiről. És hamar kiderül, hogy főhősünket gyerekkora óta kísértik a bizarr, nehezen magyarázható jelenségek és jelenések. Cărtărescu nemzetközileg is agyondicsért 2015-ös, magyarul idén megjelenő regényében vállaltan Kafka és Borges nyomán jár ugyan, de regénye sokkal több puszta utánérzésnél: a hol testhorrorba átcsapó, hol az emberi tudatalatti alatti régiókba elkalandozó Szolenoid saját jogán is remekmű.
Jón Kalman Stefánsson - Csillagok sercegése
Az itthon is nagyon népszerű izlandi írónak idén két kötete is megjelent magyarul. A Hiányod maga a sötétség című regénnyel részletesen foglalkoztunk a podcast második, a skandináv irodalom sikerének okait nyomozó részben, míg legutóbbi epizódban a Csillagok sercegését méltattuk.
Stefánsson nagyon jó abban, hogy akár 120, akár 1200 oldalon írjon ugyanolyan meggyőzően az emberi lét legalapvetőbb sorskérdéseiről, és a Csillagok a vékonyabb kötetei közé tartozik. Kevesebb mint kétszáz oldalon bont ki egy generációkon átívelő történetet, apró, emberi mozzanatokon keresztül mesélve a megszokott témáiról: a magányról, az emberi kapcsolódások működéséről, az idő és az emlékezés logikájáról, mindezt erős női karakterek felől felépítve.
Tompa Andrea - Sokszor nem halunk meg
Az év alighanem legtöbbet méltatott magyar regényét mi sem hagyhattuk ki: a Kolozsváron, a 20. század második felében játszódó történet főszereplője az erdélyi Tilda, akit csecsemőként 1944-ben, a gettósítás elől zsidó orvos anyja a dajkára, Erzsire bíz, és a nő férjével neveli fel aztán a lányt. Az ő története adja a regény gerincét, melyben a 20. század második felének magyar, erdélyi és romániai történelmi felforgásai érnek össze olyan jóval személyesebb témákkal, mint a család mibenléte, a meddőség vagy az örökbefogadás.
„Tilda történetében egyszerre érdekelt az, hogy mi ez az induló történés - mert inkább az, mint történet -, ami őt körülveszi, és hogyan alakul az az élet, amiben folyamatosan birkózik ezzel a sorssal? Az arra irányuló erőfeszítések, hogy az ember megtudja, ő maga kicsoda, mit keres ezen a világon, van-e valamilyen kapcsolata a saját sorsához. És ebben az életben ez az ember saját magának tulajdonképpen a tettestársa, de azért, mert van még valami, amit nem nagyon lehet kivenni a képből. Az alakíthatóság és az előre eldöntött vagy sorsszerű kérdések fonása izgatott. A folyamat érdekelt, ahogy a sors állandóan kitüremkedik, felül akarja írni, vagy le akarja nyomni az embert.” – mondta főhőséről a regény megjelenésekor készült interjújában Tompa Andrea.
Robin Wall Kimmerer - Szentperjefonat és Wendell Berry - A jó föld
Két könyv, szinte ugyanarról, még ha elég más perspektívából is: Robin Wall Kimmerer rendre úgy mutatja be magát, hogy anya, biológus, őslakos, és az amerikai kiskiadónál megjelent könyve az elmúlt évek egyik legvalószerűtlenebb sikertörténete lett az Egyesült Államokban. Idén pedig már magyarul is olvasható, Szentperjefonat címmel. A kötet esszék laza gyűjteménye, olyan témák mentén, minthogy önmagában a természettudományos tudás nem képes megérteni a természet működését, hogy hogyan lehet ebbe beemelni az őslakos közösségek tudását vagy hogy hogyan lehet fenntartani a természettel egy olyan viszonyt, aminek nem az uralom, hanem a kölcsönösség az alapja.
Sok szállal kapcsolódik ehhez az amerikai zöld gondolkodás és zöld mezőgazdaság kulcsfigurájának, Wendell Berrynek az esszékötete, aki több mint 50 éve ír arról, hogy mi nincs rendben a nagyipari mezőgazdasággal, hogyan kéne megbecsülnünk a termőföldet és ezen keresztül alakítani az emberekhez és más természeti lényekhez fűződő viszonyainkat. A költőként és íróként is ismert Berrynek ez az első kötete magyar nyelven, pályafutásának legfontosabb-ismertebb szövegei jelentek meg végre itthon is.
Annie Ernaux magyarul megjelent kötetei
Ezúttal nem egyetlen regényt, hanem egy egész életművet ajánlottunk: a 2022-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írónőtől ugyanis végre sorban jelennek meg a magyar nyelvű regények. Ernaux irodalmának kulcsmotívuma, hogy személyes élettörténetének felidézésén keresztül mutatja be a 20. század második felének kollektív női sorsait is, egész munkássága folyamatos mozgás a legsajátabb és a közös történetek között. Idén az 1963-ban történt abortuszát feldolgozó Az esemény című kötete jelent meg itthon, melyből a magyar mozikban is játszott, nemzetközi díjak sorát elnyerő film is készült. Annie Ernaux életművéről korábban hosszabban is írtunk, ha valaki csak ismerkedik a nevével, érdemes ezt a cikket is elolvasni.
Mario Bellatin - Szépségszalon
A latin-amerikai kortárs irodalom egyik legismertebb műve végre megjelent magyarul is, az ilyesmire szakosodott remek mikrokiadó, a Sonora jóvoltából (érdemes a többi kötetüket is böngészni!) A mexikói-perui Bellatin a spanyol nyelvű irodalom elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb hatású, kultikus szerzője, állandó botrányhőse és provokatőre, akinél az irodalom és az élet egyéb területei egyáltalán nem választhatóak el egymástól. A Szépségszalon egy rövid, pár óra alatt elolvasható kisregény, melynek névtelen főhőse régen még transzvesztitaként vezetett szépségszalont, de aztán egy rejtélyes járvány kitörése után a szalonból elfekvő lett a legkiszolgáltatottabb haldoklók számára. A félelem, a segítségnyújtás és az elmúlás témáinak tömény és megrázó tablója ez az apró könyv.
És ajánlottunk két gyerekkönyvet is:
Julia Donaldson - A graffaló
Julia Donaldson és Axel Scheffler neve jó eséllyel ismerős lehet mindenkinek, aki az elmúlt pár évben böngészte a legkisebb gyerekeknek szóló polcokat a könyvesboltokban, a Tölgyerdő meséi sorozattól a Legcsinosabb óriásig számos remek könyv jelent már meg tőlük. De még ebből a gazdag életműből is kilóg A graffaló, melyben a vacsorára kinézett élelmes egérke ijeszti el sorra az erdő lényeit egy elképzeltnek gondolt szörnyű lénnyel, a graffalóval ijesztgetve, hogy aztán persze kiderüljön, a graffaló létezik, és maga is egérvacsorában gondolkodik.
Zuzana Bramborová - A giliszta kérdez
A gyerekkönyvek piacán is van mikrokiadó, ami új kiadványaira mindig érdemes odafigyelni: a Csirimojó, és náluk jelent meg idén a cseh Zuzana Bramborová füzete, A giliszta kérdez címmel. A vékonylapos, elég elnagyoltan, de nagyon szépen illusztrált történet nagyjából tényleg annyiból áll, amennyit a cím ígér: egy giliszta megunva a föld alatti üldögélést, feltör a felszínre, ahol aztán szóba elegyedik egy éppen a kertjét művelő nővel. Kettejük rövid párbeszéde a kertészkedés mibenléte és pár zöldség körül forog, felnőttként is abszolút értékelhető humorral.
És persze