Salman Rushdie megírta a megkéselésének történetét, remélve, hogy övé lehet majd az utolsó szó

„Azt hiszem, most már soha nem leszek képes megszökni előle. Mindegy, hogy mit írtam, és mit írok éppen, mindig az a fickó leszek, akit megkéseltek. A kés határoz meg. Harcot vívok ellene, de gyanítom, hogy veszíteni fogok”

– Salman Rushdie, a világhírű indiai-brit író felesége kamerája előtt ülve mesélt arról, hogy hogyan vészelte túl a megtámadása utáni időszakot, és ez a részlet aztán bekerült a Kés című könyvébe is, ami idén tavasszal jelent meg, a nemzetközi premierrel szinte egyszerre magyarul is, Greskovits Endre fordításában.

2022. augusztus 12-én az akkor 75 éves Rushdie egy New York állambeli kisváros amfiteátrumának színpadán ült, épp készült arra, hogy megkezdje az előadását, amikor egy 24 éves férfi a színpadra rohant, és egy késsel rátámadt. Földre vitte az idős írót, és ott szúrta, ahol csak érte. Közel 30 másodperc telt el, mire sikerült lerángatni róla, ez idő alatt tucatnyi alkalommal szúrta meg, életveszélyes vágásokat ejtett Rushdie arcán és mellkasán is.

Rushdie túlélte a támadást, és mint könyvében írja, a sürgősségin őt kezelő orvosok utólag megvallották neki, hogy erre ők sem fogadtak volna. A merényletben azonban egyik szemét végleg elveszítette. A Kés egyrészt ennek a támadásnak, illetve a felépülésnek a személyes története, mellette viszont arról is szól, hogy Rushdie hogyan küzdött egyszer már évtizedeken át azért, hogy íróként, a szövegei révén ismerjék el, és hogy amikor látszólag ezt már épp sikerült elérnie, hogyan vette el ezt tőle ismét a merénylet.