„Ez ilyen ADHD zene”
A napokban a Deákon lelkesen mutogattam egy ismerősömnek a Megtűrtek zenéit, mikor egy padon üldögélő bácsi felháborodottan odakérdezett, hogy „mégis mi ez, ez nem zene”. A mostanság hyperpop-punk vonalon mozgó duóval tényleg meggyűlhet a mainstreamhez szokott hallgató baja. Vajda Domonkos szerint ez azért van, mert az ilyen hallgatók „öregek”. Dankó Csaba szerint pedig a „saját zenei ízlésének védelmében alapvetően mindenki kérlelhetetlen”, ezek a reakciók „érték prezervációs gesztusok”.
Beismerik, hogy amit csinálnak, „az egy nagyon niche dolog, kizárt, hogy mindenkinek tetszen. Amit hat éve csinálunk, az soha nem arról szólt, hogy minél több embernek tetszen, hanem az, hogy mi csináljunk valami olyat, amit amúgy hiányolunk a zenében. Ez ilyen ADHD zene. Ebben valamennyire mindketten szenvedünk, és amúgy ez köt le minket” – mondja csabberkick™, domacica69™ szerint pedig emiatt jól tudnak kapcsolódni a mai generációval, akik már nagyon figyelemzavarosak.
Bár nem ez az első hasonló próbálkozás Magyarországon, „azért itt elég más kultúrája van ennek a nagyon rohadék underground zenének. Más normák mentén alkotnak az emberek zenét, meg más közegeket építenek fel. Nyilvánvalóan új közeget sokkal nehezebb felépíteni, meg sokkal furább, mint az, hogy betagozódsz mondjuk egy már létező, működő közegbe” – mondja csabberkick™. „Tudni kell, hogy mi nagyon szeretünk utálni dolgokat, főleg népszerűbb dolgokat” – domacica69™ szerint a Megtűrtek sokszor válasz a status quóra. „Fura, hogy mekkorát megy a magyar trap már évek óta. Én is trappen nőttem fel, de én amcsi trapet hallgattam. Azt éreztem, hogy a magyarok ezt csak megcsinálták sokkal rosszabbul.”
Kezdeti gótos, kicsit szégyenlős kiállásukat már levetkőzték. „Nagyon sok hülyeségfallal körbevontuk ezt, mert szerintem ez gyakorlatilag érinthetetlenné teszi a szövegek tartalmát. Ha én túlagyalnám, hogy ennek van-e így értelme, akkor lehet, hogy nagyon gyorsan kiábrándulnék a zenéből, vagy valami sokkal komolyabbat akarnék. Ez meg kicsit időtlenebb, meg aki ezen felbassza magát, az is a vicc részévé válik valamilyen szinten” - mondja csabberkick™. A színpadon önmagukat is parodizálják, miközben igyekeznek reflektálni az éppen aktuális kulturális jelenségekre.
Az act részei a pörgős, gyakran direkt gagyi vizuálok is, amelyek gyakran építenek a kétezres évekre. Mivel a kétezres években nőttek fel, éreznek egyfajta nosztalgiát a kor iránt. „Akkor született egy csomó zene, amit mi szerettünk. Meg ott ez az elcsépelt Y2K esztétika” – mondja csabberkick™. Domacica69™ hozzáteszi, hogy „nekem például kifejezetten jó mert az egyik kedvenc műfajom az a kétezres évek nu metálja. Pont azok a dolgok jönnek vissza, amik nekem a kamasz éveimet meghatározták, és ez kicsit hatalomérzetet is ad, hogy én ebben nagyon otthon vagyok.”
Sokféle korból és színtérből merítenek, hatott rájuk a 80-as évek poszt punkja is, miközben igyekeznek jelenkori elemeket is beemelni a zenéjükbe. „Régen voltak szubkultúrák, meg zenei műfajok. Manapság teljesen bevett az, hogy egy artist sokféle műfajban alkot. Szerintem ez alapvetően pozitív. Lehet nosztalgiázni, hogy milyen jó volt, amikor voltak rockerek, meg punkok. Most meg mivel mindenki ugyanazt az Instagram feedet nézi, mindenki egy kis internet gyerek már, és gyakorlatilag mindent hallgat.” Csabberkick™ szerint is egészségesebb, hogy a fiatalok nem élnek meg akkora identitáskrízist, amiért radikálisan különböző előadókat hallgatnak.
Zeneileg is sokat változtak: „Amikor abbahagytuk a gitározást, akkor látszólag mindenki gitározott körülöttünk, és akkor ez tűnt újdonságnak. Ez minket radikálisan elvitt egy elektronikus közeg felé, ahol amúgy tárt karokkal fogadtak ” – mondta csabberkick™. Most viszont „90 fokos kanyar következik”, visszatérnek a gitárok, de marad a hyperpop alap, meséli domacica69™. „Azért is szeretnénk, hogy tudjunk élőben gitározni, mert az nagyon jól néz ki. Azt is szeretem benne, hogy a mai gyerekek nem tudnak gitározni, és nem is fognak tudni gitározni, mert túl ADHD-sok. Ez ad egy hatalomérzetet.”
„Nagyon szeretem a DJ barátainkat, ők ne vegyék magukra, de nekem egy nagyon picit tele van a faszom a DJ-kkel. Azzal, hogy mindenki eddig lát a zenélésben, hogy más emberek zenéjét lejátssza egy pult mögül, és jó képet vág hozzá. Mi meg így actually zenészek vagyunk, jó érzés lesz majd ráflexelni a DJ-kre” – mondja domacica69™, aki szerint lehet, hogy ez boomernek hangzik, „de ez van”. Szeretné kiemelni, hogy a DJ barátaik ez alól természetesen kivételek.
Évekkel ezelőtt úgy határozták meg világuralmi terveiket, hogy mindenkivel barátok lesznek. „Jó helyen vagyunk, és próbálunk is visszaadni az embereknek az energiából. Meg kicsit néha jó kis guilty pleasure, amikor az embert megismerik valahol. Akkor úgy van vele, hogy hm, híres vagyok” – meséli domacica69™, aki egy ponton elkezdett ironikusan viszonyulni az ismertséghez.
„Pár ember félre is értette, és vannak, akik nem ismernek és faszfejnek tartanak. Üzenem nekik, hogy puszilom őket. Amúgy meg is értem, mert aki kívülálló, az nem biztos, hogy minden egyes ironikus gegünket érti. Ha nem vagy benne, akkor az újabb zenékben az utalásokat se fogod érteni.” Remélik, hogy ezek inkább felkeltik az emberek érdeklődést, „és ilyen misztikus lesz számukra, hogy hmmm, vajon itt ez a szó mit jelent? Utánanéznek, vagy elmennek koncertre, mert hú, de rejtélyes ez a két faszi, vajon miben lehetnek?”
Az interjú, akárcsak Дevával készült anyagunkat, eredetileg a Jó blog és a KERET közös fesztiválújságjában, a Jeti az erdőben című kiadványban volt olvasható a Kolorádó fesztiválon. A KERET színpadján élőben is elcsíphető volt a Hangover többek között Szalai Annával, az L.A. Suzi és a Csillagrablók énekesével.