Széchenyi István már erősen felpörgette a magyar lóversenyzést, mire 1874. március 17-én megszületett Kincsem, a csodaló, aki világhírűvé tette gazdáját, Blaskovich Ernőt. Közös pályafutásuk páratlan diadalút volt, a kanca négyéves karrierje alatt minden versenyét megnyerte, nem véletlenül mondta róla Blaskovich, hogy

„Kincsem nem veretlen, hanem verhetetlen”.

Azonban a kezdetek egyáltalán nem voltak biztatók. Kincsem csikóként kifejezetten csúnya volt, cölöplábakkal, durva szőrzettel, hatalmas pocakkal és lógó fülekkel. Sok gyönyörű lova között Blaskovich gúnyolódva nevezte el Kincsemnek. A versenylóról szóló egyik legenda szerint egyszer éjszaka elkötötték Kincsemet, akit aztán nem volt nehéz megtalálni, hiszen csak a legcsúnyább kiscsikót kellett megkeresni a környéken. A jóstehetségű tolvaj arra a kérdésre, hogy a híres istálló sok telivér paripája közül miért pont ezt a csoffadt jószágot kellett ellopnia, a következőt válaszolta: „mert ez a csúnya ló lesz a leghíresebb mind között”. Ebben bízva az eset után Blaskovich a csúnya kiscsikót az elérhető legjobb edző gondjaira bízta, egy év múlva pedig első versenyén Kincsem tizenkét fejhosszal nyertesként futott be a célba.

A történetet persze érdemes némi gyanakvással kezelni, hiszen nehezen elképzelhető, hogy a dúsgazdag nagybirtokos Blaskovich személyesen hajkurászta volna istállója legcsúnyább lovát az éjszakában.

Magányos sportsmann a Reáltanoda utcában

Azonban tény, hogy a belvárosi agglegénypalotájába Blaskovich elegáns, svájci stílusú istállót építtetett híres lovának, akihez aztán rendszeresen beköszöntek Európa uralkodói is, mielőtt felmentek volna mulatni az emeleti termekbe. A „magányos főúr és sportsmann számára” tervezett épületet a népnyelv a négylábú lakójáról hamar Kincsem-palotának kezdte nevezni. Érdekes módon a tervező, Bukovics Gyula nemcsak az egyemeletes, fogattal is megjárható előterű, neoreneszánsz épület megtervezésére kapott megbízást, hanem annak teljes berendezésére is: „kulcsrakész” állapotban kellett átadnia a palotát. Blaskovich valódi agglegény volt, aki nem akart lakberendezéssel bíbelődni.

A magányos sportsmann azonban egyetlen nőt mégis megtűrt maga mellett: a palotában élő – hivatalos pozíciója szerint – házvezetőnőt. Szabó Karola színésznőből lett papíron házvezetőnő, a valóságban szerető a Kincsem-palotában. Egyes források szerint a polgári származású Karola olyan kellemes modorú és intelligens volt, hogy a palotába érkező előkelő barátok úgy kezelték, mintha maga is arisztokrata lett volna. Mások emlékei szerint a nő csak lefüggönyözött hintóban ülve hagyhatta el a Reáltanoda utcát, amikor templomba ment imádkozni, vagy a budai hegyekbe egy kis friss levegőt szívni. Annyi biztos, hogy a palota földszintjén lakott, közvetlenül a lényegesen nagyobb hírnévnek és megbecsülésnek örvendő Kincsem istállója mellett. Blaskovich és Karola, avagy „a titokzatos kékszemű lady” viszonya negyven évig tartott. Állítólag Blaskovich azért sem mutatkozott együtt soha a sudár Karolával, mert ő maga igen pici volt. Kifejezetten jót tett a férfiasságának, amikor lóháton intézhette az ügyeit.

Kincsem örök, a palota változik

Kincsem győzelmeinek értékét nagyban növelik a 19. század végének mostoha lószállítási viszonyai. Az utazásai során óriási összegekre biztosított Kincsem vasúti kocsiban turnézta körbe Európát, szinte megállás nélkül. Egyetlen társasága és sztárallűrje a kis fekete macskája volt, aki nélkül egyszerűen nem tudott sem utazni, sem versenyezni. Azonban hiába dolgoztatták halálra, sokáig úgy tűnt, hogy a csodakanca szervezete nem reagál a megpróbáltatásokra, és rendíthetetlenül nyerte tovább a versenyeket. Végül 1887. március 17-én, pontosan a születésnapján pusztult el Magyarország leghíresebb lova.

Amikor a tetemét felboncolták, a jegyzőkönyv a halál okaként bélhártyagyulladást, trombózist, embóliát, a vénák és artériák megbetegedését állapította meg: a csodakanca rettenetesen megterhelő életmódja nem maradt nyomok nélkül.

Kincsem azonban a halála után is folytatta diadalútját: az 1900-as párizsi világkiállításra a franciák kölcsönkérték a csontvázát.

Tovább élt a legendákban is: állami sorsjátékot neveztek el róla, ezüst emlékérmet verettek az emlékére, az első magyar pezsgő is Kincsem néven került forgalomba, komponáltak Kincsem-polkát is. A korabeli arisztokrácia lóbolondériája egyértelműen a csodakanca alakjához köthető: rengetegen abban a reményben fogtak lótenyésztésbe, hátha az ő istállójukban is születik egy világhírt hozó csodaló.

A palota utóélete sokáig kevésbé volt fényes. Blaskovich Ernő az unokaöccsére hagyta az épületet, azonban a II. világháború után államosították, ami mozdítható volt, azt elhordták belőle. A szocializmus alatt több különböző lakásra szabdalták, Kincsem egykori istállóját pedig hosszú ideig a szomszédos Úttörő áruház használta raktárnak.

Egy regénybe illő fordulattal pont a Blaskovich család régi varrónője, Janka néni költözött az épületbe portásként. Az osztályidegen Blaskovich családot kitelepítették, a helyükre frissen Budapestre költözött káderek kerültek, akik rudakat és kampós szögeket fúrtak a faburkolatba, hogy legyen mire lógatni a kolbászt és a szalonnát. Az, hogy sok korabeli épülethez képest a Kincsem-palota a mai napig viszonylag jó állapotban van, nagyban köszönhető az elhivatott házmestercsaládnak, amely mindent megtett azért, hogy az otthona ne pusztuljon tovább.

Janka néni szerette a palotát, még úgyis, hogy a nála vendégeskedő elvtársnők szerint olyan volt, mint egy ravatalozó.

A Kincsem-palotának végül 2022-ig kellett várnia arra, hogy a jövő elkezdjen kirajzolódni. Az irodafejlesztésekkel és palotarekonstrukciókkal foglalkozó Optinvest Zrt. tulajdonába került épület jelenleg KincsemKult néven bérelhető különleges hangulatú rendezvényhelyszínként, majd 2026-ban bezárja kapuit egy hosszú és alapos felújításra, hogy a kezdetekhez hasonlóan magánpalotaként szülessen újjá.