Mostantól Süsü őrzi a forradalom lángját a Nagy Imre téren

Két sarokra lakom a Nagy Imre tértől, úgyhogy az elmúlt években elég sokat néztem ezt az elfeledett, szomorú szegletet, amelyet a forgalmas Fő utca, egy rég bezárt irodaház, a konzuli szolgálat lelketlen épülete és a Gyorskocsi utcai fogház nyomasztó tömbje határol. Talán pont azért szerettem ide járni a játszótérre, mert annyira groteszk volt ez az összkép, no meg azért, mert többnyire töküres volt az egész.

Amikor szombat délelőtt idetoltam a babakocsit, nem ismertem rá a helyre. Érzetre több száz ember zsongott a játszótéren, és a mellette lévő park felpimpelésével az egész tér új arcát mutatta. Az újjászületés látványosságához – illetve a nagypolitikában megszokott összegekhez – képest fillérekből, 500 milliós uniós támogatásból csinosították ki az egészet. Nem lett több funkció, de a tér mindegyik része levetette kopott gúnyáját, és kicsit unalmas, de szerethető, modern és EU-konform parkká vált.

• A hányatott sorsú, a Kossuth térről ide deportált Forradalom lángja környékét füvesítették és körberakták padokkal.
• A mackós szobor köré dizájnlámpákat állítottak, a földre éjjel világító csillagképeket rajzoltak.
• Több mint 10 ezer (?) évelő, szárazságtűrő cserje települt a 400 négyzetméteren megújult zöldfelületre, egy rendezett és sétaúttal szabdalt kis parkba.
• A kutyafuttató ezeknél sokkal vonzóbb, legszívesebben ott rohangászna az ember is, oly szépen zöldell a fű és oly hívogató az árnyék. De alighanem a kutyások is bírni fogják a borítható itatótálkát, az agility pályát vagy hogy hívják ezt, illetve – és főleg – a kutyafürdetőt.

Avatás

A fő attrakció ettől még tehát a Süsü játszótér, amelyet (természetesen) a polgármester, illetve (szerencsére) a 90 évesen is játékos kedvű Bodrogi Gyula adott át. Süsü hangja mellett az alkotók, Csukás István és a bábtervező Lévai Sándor családja is eljött.

Nem voltam még játszótéravatón, de mint minden jó érzésű ember, viszolygok némiképp, amikor politikusok fotózkodnak gyerekekkel. Ez most sem volt másként, bár azt értékeltem – Őrsi Gergely büszkén utalt is rá –, hogy ezt a játszóteret a jó magyar szokásokkal ellentétben nem a választások előtti hetekben adták át.

Ha valaki túl tudta tenni magát az amúgy dicséretesen rövid és bírható mértékben cukiskodó polgármesteri beszéden, és/vagy aki nem múlt még el 8 éves, az a tömeg ellenére is jól szórakozhatott. Volt vackorszörp és beöltözött plüss Süsü, anyaszomorító arcfestés és mindenféle mörcs (Süsü kulcstartó 590 forint, zokni 2250, plüss 13 999).

Őrsi elmondta, hogy a játszótér tematikája mögött az az elképzelés áll, hogy közelebb kell hozni egymáshoz a generációk meséit.

Ezt klasszikus boomerként úgy adta elő, hogy a mai gyerekeknek is meg kellene végre ismerniük az „igazi meséket”, vagyis azokat, amelyeken a mai szülők felnőttek. Ezt pont egy olyan helyen mondta, ahonnan 500 méterre van már egy klasszikus magyar mesékre felfűzött játszótér (Franklin), és rögtön mellette egy kortárs klasszikus, a Rumini ihlette másik. De igaz, ami igaz, amikor az egyik kisiskolás gyerek „nézzük meg a dínót!” kiáltással indult a plüssjelmezes Süsü felé, akkor azért éreztem, hogy vannak még fehér foltok a klasszikus magyar mesék ismeretében.

Amikor hiánypótlónak nevezi valaki ezt a játszóteret, akkor ezt is hozzá kell tenni: a Nagy Imre téri, tényleg szinte játék- és gyerekmentes régi játszótér mellett azért eddig is voltak alternatívák. A környéken lakó szülőként 5-10 perc alatt elértél a fent említett két Mária tér mellettire, a másik irányba a két Mechwart térire és a Millenárison lévő kettőre. Más kérdés, hogy hétvégenként a legmenőbb játszóterek simán túlcsordulnak – de vajon a Süsünek ott a helye a legmenőbbek között?

Játszótérkritika