„Egy nő, aki csicskítja a királyt, meg a körét. Ez így elvitt”
- A nyár elején még csak néhány főnek adtak elő a székesfehérvári Petőfi Kultúrtanszéken, a nyár végén pedig már több mint kétszáznak a Magyar Zene Házában,
- fellépési lehetőségeket nyertek az idei KERET/Kikeltetőn és a Nagyelőadón,
- így végigkoncertezhették a nyarat, kétszer a Carson Coma előzenekaraként.
- A Loophia kísérleti alterpop, soul, kis pszichedélika, ritmikus szövegelés és ének.
„Talán a zsűri azt érezte, hogy a szó pozitív értelmében mi vagyunk a legflegmábbak” – mondta Vendl Máté, a zenekar dobosa, mikor a Kolorádó fesztiválon a hirtelen jött sikerekről kérdeztem őket. Az együttes lényegében a tehetségkutatókra alakult, sőt, még azután is voltak személyi változások – ennek ellenére egy nyár alatt jelentősen növelték az ismertségüket. „Nincs meg az a kis lépésenkénti klubkoncertezős folyamat, ami alapból egy induló zenekarnál meg szokott lenni” – mondta Guba Ágoston, a zenekar gitárosa.
A magot Bazsó Gergő basszusgitáros és Szolnoki Zsófia Sára énekes-dalszerzői párosa teszi ki. Szolnoki kezdeti dalötleteiben Bazsó olyan zenei irányt látott, „ami itthon nem igazán volt kipróbálva”, és szerinte ez „üdítő megújulás tudna lenni a magyar alter zenei vonalban”. „Általában úgy történik, hogy a Zsófinál megszületik egy ötlet, meghallgatom, és akkor az lesz a kiindulási pont” – mondta Bazsó a közös ötletelésről.
Szolnoki gyerekkora óta ír szövegeket, tizenöt évesen kezdett el slamelni, rövidesen pedig elkezdte fehérvári szcéna szervezését és összművészeti miegymásolását. Azóta azon dolgozik, hogy a slamhez képest „szerkezetileg helyesebb legyen a történet. Talán egy kicsit a vers felé kacsintgatok.” Bár Szolnoki továbbra inkább érzet alapján szerzi a dalait, „itt van Gergő, aki viszi bele a logikát”. Ez a napokban elérhetővé vált új dalon, az Elektrán is érződik. Erről csütörtökön beszélgettünk Szolnokival a fehérvári Museum Caféban.
Ez egy szerelmes dal, amit Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című filmjének címszereplője ihletett, akit Törőcsik Mari játszik. Külső-belső 10/? „Hát a külső az egy 10-es, a belső meg egy ezres, ha nem százezres: Egy nő, aki csicskítja a királyt, meg a körét. Fapofával végignyomja, hogy ti mind meghaltok, és majd vér fog folyni… Ez így elvitt” – mesél Szolnoki, aki szövegíráskor attól is tartott, hogy az ne legyen „túl proli”, hogy megadja a kellő tiszteletet Törőcsiknek, de ne legyen túl művészieskedő se, se túl nyálas.
„A Fecskében dolgoztam, egyszer csak elment mellettem egy lány durván leszorított konttyal, és akkor ezt leírtam, hogy »leszorított konty a hajában«, felénekeltem és megmutattam Gergőnek. Azt mondta, jó, fasza, és ki énekel. Én vagyok. Ja, jó, fasza. Aztán megcsináltuk a számot” – mondta Szolnoki, majd beismerte, hogy eleinte valóban nem merte kiengedni a hangját. Hogy most ki meri, részben a színpadon visszaszerzett magabiztossággal magyarázza. A korábbi számokról azt mondja, „akkor magamba voltam fordulva, szorongóbb voltam, nagyon sok pánikrohamom volt”. Félt is az emberek véleményétől, és ehhez ez a hangzásvilág társult, „hogy akkor én halkan, mélyen lenyomom monológosan”.
Mostanra az együttes minden tagja úgy érzi, hogy megérte beszállni a projektbe. Rikk Csaba gitárost – elmondása szerint mókamester – Bazsó hívta a zenekarba, mikor már kint volt a Porcelán, „már akkor úgy gondoltam, hogy nagyon nagy potenciál van ebben a zenében, mást nem is tudtam volna mondani itthon, aki ilyen zenét csinál” – mondta Rikk. Bazsó a Keretnek korábban azt mondta, azt szereti a projektben, hogy nincsenek szigorú műfaji megkötések, „és néha Zsófi a lelkembe lát, és elém rak egy számot, amit pont meg lehet olyanra [jazzes, funkys] írni”. Jelenleg koncerteket szerveznek, ötletelnek, és egy öt számos LP-vel is készülnek a jövőben.