Pusztító szerelmi történet hierarchiáról, uralkodásról és az emberi kiszolgáltatottságról – ez a Petra von Kant keserű könnyei a Jurányiban, Török-Illyés Orsolyával a főszerepben.

A rendező, Bagossy Júlia még 30 éves sincs, de már több fontos színházi előadást rendezett (a Sorstalanságról mi is írtunk), első kisfilmjével (A kutyák nem esznek füvet) rögtön díjat nyert, és az éneklés is fontos szerepet játszott az életében.

444.hu: Leginkább arról szól nekem ez a darab, hogy önmagába záródó világ a szerelem, elválaszt mindentől és mindenkitől, még attól is, akibe szerelmes az illető.

Bagossy Júlia: Van ebben valami, bár Petra von Kant több okból magányos: a szakmája és az abban kivívott státusza is hozzájárul ehhez. Nekem az a tapasztalatom, hogy aki vezető szerepbe kerül, az könnyen elmagányosodik. Ugyanígy izolál a munkamánia is: Petra divattervező, szabadúszó alkotóként rengeteg pénzt és energiát kellett elégetnie, mire megbecsülést vívott ki. Sok maszkja, kommunikációs allűrje van. Az is fontos kérdés, hogy mennyire kell kiszolgálni a közönségigényeket ahhoz, hogy meg tudj élni. Számos ilyen tényező teszi kiszolgáltatottá az embert.

Akárcsak a te szakmádban…

Fassbinder, a darab írója magáról vallhatott, a rendező magányáról. Kirívó, mennyi alkohol fogy a jelenetek alatt. Ez is magány-tünet, az én olvasatomban. Petra görcsösen kapaszkodik Karinba, fiatal pártfogoltjába. Sokat elárul rólunk a mód, ahogyan szeretünk, hogy mennyire tudunk nagyvonalúak lenni a szerelemben. Vagy, hogy adott esetben mennyire billent ki minket végletesen.

De pont ez a lényeg, hogy kibillent, nem?

Nagyon sokféle szerelem van, és az is változik, hogy ki és mi hatol az önbecsülésünk gyökeréig. Én voltam békés, oltalmazó szerelemben, aminek ugyanilyen békésen és nagy sebek nélkül lett vége. Voltam intenzív, idegesítő, pusztító helyzetben is. A nők közötti flörtnek, kapcsolódásnak szerintem van egy érdekes, részben társadalmi okokra visszavezethető aspektusa: bátrabban érünk egymáshoz, oldottan szövetkezünk, jobban el tudnak mosódni a határok. Ezt könnyű félreérteni, ebben könnyen megsérülhet az egyik fél. Férfi és nő között hagyományosan egész mások a játékszabályok.

Hogy ki mennyit ad magából?

Igen, és persze lehet, hogy nincs igazam, és ez egy sztereotíp hozzáállás, mindenesetre célom volt arról mesélni, hogy mennyire tudják egymást bántani a nők.

Nekem nézőként – bár valóban két nőt láttam a színen – ez csak egy szerelem volt, jelző nélkül.