Charlie Barker, a trombitáló elefánt színre lép – és megnyitja a könyvhetet

Harmadik éve immár, hogy a 444 kulturális aloldala, a Jó szépen sorban közli az Év Gyerekkönyve Díj nyertes és shortlistes köteteinek részleteit, a szervező HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum szíves együttműködésével.

Idén hagytuk, hogy elüljön a kampányhajrá zaja, ezért a március végi díjátadó óta tartogattuk ezeket a csemegéket, de az Ünnepi Könyvhét (mindenki tudja: június 11-14., és lesz 444-es esemény is ugyebár!) pont jó apropó arra, hogy rohamtempóban pótoljuk a lemaradást, és minden nap kirakjunk egy-egy finomságot.

Kezdjük a 0-6 éves korosztály győztesével, amely Molnár T. Esztertől a Barker Karcsi színre lép, és ott is marad, Máray Mariann illusztrációival, a Pagony kiadásában. A zsűri egyik tagja, Elekes Dóra laudációja után jön pár remek oldalpár.

„A gyerekirodalom régi, makacs kérdése, hogy mi történik akkor, ha valami váratlan toppan be a hétköznapi világba. Egy sárkány, egy tündér, egy manó – vagy éppen egy elefánt. Molnár T. Eszter Barker Karcsi színre lép, és ott is marad című könyvében – ami a Kerkadombi elefántmesék nyitó darabja, ha jól értem a címadást – az történik, hogy nem történik semmi különös: a csoda és a hétköznapok egymás mellett élnek tovább ebben az egyszerre otthonosan ismerős és otthonosan feje tetejére állított világban.

A történet a térkép szélén kezdődik: a Névtelen Tanyán, félúton Kerettye és Répásmiklós között. Amálka szomszéd rosszul lát, Ottokár szomszét nagyothall, a tyúkok fontoskodnak, a kecske mindent kommentál – és ebbe a kissé rozoga, de működő rendbe toppan be a híres-nevezetes Charlie Barker, a barátainak csak Barker Karcsi, az elefánt. Karcsi segíteni próbál, dolgozik, trombitál, és közben egyre újabb és újabb galibákat okoz.

Molnár T. Eszter prózája játékos és ritmusos. A visszatérő képek és felsorolások – »lába, mint a verandaoszlop«, »törzse, mint a szénásszekér«, »füle, mint a péklapát« – a népmesei formulákat idézik, és különös zeneiséget adnak a történetnek, mintha Charlie Barker trombitaszava kísérné a szöveget. Máray Mariann illusztrációi pontosan ráéreznek erre a hangra: derűsek, szerethetők, és ugyanazzal a finom humorral ábrázolják a szereplőket, amellyel a szöveg is.

És ha a Kerka-völgyben azóta bekerült a szabálykönyvbe, hogy a menetiránnyal szembe futni tilos, az csak azért lehet, mert egyszer egy öreg ló és egy nagyothalló ember mégis pontosan ezt tette a Cifra-derbin – és nyertek.”

Korábbi mesematinék errefelé.