A moziról minden évben elmondják, hogy minimum haldoklik vagy már rég halott, és persze az is igaz, hogy már nem az aktuális filmpremierről beszélnek másnap a zöldségesnél, a buszon vagy a liftben a munkahelyeken, mégis hetente 5-6 új filmet is bemutatnak országosan, nem is beszélve a filmnapok, filmfesztiválok, egyedi vetítések, tematikus filmklubok kínálatáról.

Úgy gondoltuk, hogy sokan vagytok még, akik hasonló cipőben jártok mint mi – szeretnétek tudni a jó filmekről, de túl sok a zaj, így jól jöhet, ha a teljesség igénye nélkül összegyűjtünk nektek párat a mostani két hét azon kicsit nís, különleges, nemzetközi filmjeinek premierei közül, amikért szerintünk megéri moziba menni és amik talán könnyen elkerülhetnék a figyelmeteket. Ezek sokszor csak pár vetítés erejéig láthatóak vagy hetek alatt kipörögnek a kínálatból, érdemes tehát résen lenni.

Ha pedig nem mutatják be a közeletekben valamelyiket, beszéljetek a hozzátok legközelebb eső mozisokkal, fejezzétek ki aggályaitokat a kiszemelt filmmel kapcsolatban – az országos premierek esetében esélyes, hogy nem a falnak beszéltek.

Premierek

• Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest) - premier: február 15., bemutatja: ADS Service

link Forrás

Jonathan Glazer ha csupán ezt az egy reklámot és ezt a videóklipet rendezi egész életében, már akkor örökké emlékeznénk rá, főleg mi magyarok, kis túlzással, mint a mindkét videóban szereplő Kovács Lajos színész visszatérő alkotótársára. De szerencsére több kivételes videóklip, rövid- és egész estés játékfilm is kötődik a nevéhez, legfrissebb ezek közül az Érdekvédelmi terület, amiről Lichter Péter írt nálunk hosszabban.

• És a király így szólt: milyen csodás szerkezet! (And the King Said, What a Fantastic Machine) - premier: február 15., bemutatja: Vertigo Média

link Forrás

Egyik kedvenc rövid dokumentumfilmünk a 2016-os Ten Meter Tower, ami a lebilincselő negyed órája alatt olyan embereket mutat fix beállításban egy műugró torony tetején, akik életükben először próbálnak leugrani a tíz méteres magasságból (itt meg is tudjátok nézni). Az egyszerűségével hódító film felhívta a mozgóképes emberkísérletek nagymesterének, Ruben Östlundnak a figyelmét is a projekt mögött álló svéd rendezőpárosra, Axel Danielsonra és Maximilien von Aertryckre, akiknek első egész estés dokumentumfilmjük mögé állt producerként, megalapozva ezzel a páros nagyobb nemzetközi ismertségét. Bár a nagyfilmes bemutatkozásuk finomságában nem ér fel rövidfilmjeikhez, és a direktséget több helyen is meg kell bocsátani neki, mégis szórakoztató és vitaindító másfél óra a mozgókép szerepéről a kamera feltalálásától a TikTok videókig.

• Tökéletes napok (Perfect Days) - premier: február 22., bemutatja: Cirko Film

link Forrás

Wim Wenders régóta várt visszatérése volt a nagyágyúk közé a 2023-as év: elkészítette Anselm Kiefer német kortárs képzőművészről szóló portréfilmjét 3D-ben és évtizedek után újra csinált egy lenyűgöző fikciós filmet a lassú mozi szerelmeseinek. 1985-ös Tokyo-Ga után ismét Japánban forgatott, visszatérve Yasujiro Ozu iránti rajongásának gyökereihez, egy másik ikon, Yakusho Koji színész segítségével, aki beragyogja a vásznat a nagyvárosi wc takarító mindennapjait bemutató filmben, és akit a főszerepért Cannesban a legjobb férfialakításért méltattak, ahol a zsűriben helyet foglaló Enyedi Ildikó is a fesztivál egyik kiemelkedő alkotásának tartotta.

• Tűzvörös égbolt (Afire / Roter Himmel) - premier: február 22., bemutatja: Vertigo Média

link Forrás

Kevés kortárs német filmrendező van jelen majd minden filmjével az itthoni mozikban, de Christian Petzold ilyen. Zsánerelemekből építkező, sokrétűen megírt pszichológiai drámái, jó érzékű színészválasztásai mind segítik a nézőit könnyebben kapcsolódni a filmjeihez, miközben lényeglátóan aktuális kérdésekkel foglalkozik. Ezúttal a klímakatasztrófa árnyékában egy fiatal író szenved a saját személyiségétől és második könyve megírásától egy Balti-tengeri elvonulás alatt, miközben körülötte nála csak felszabadultabb emberek élvezik fiatalságuk nyarát. Aki ismeri Eric Rohmer rendező munkásságát, az könnyen maga elé tudja képzelni a film alaphangulatát.

• Ne várj túl sokat a világ végétől (Do Not Expect Too Much from the End of the World) / feb. 23: Pécs, Apolló, feb. 24: Budapest, Uránia, bemutatja: Cinema Niche

link Forrás

A román film bátran kísérletező rendezője, a 2021-ben a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban című filmjével berlini Arany Medve díjas Radu Jude tavaly egy éles, fanyar humorú szatírával tért vissza, ami egészen újraértelmezi a filmnyelv formai és gondolati lehetőségeit mifelénk, itt Kelet-Közép-Európában. Miután megvette kilóra a nemzetközi szaksajtót és a filmfesztiválok közönségét, most két alkalommal ti is meg tudjátok nézni a Ne várj túl sokat a világ végétől című filmet a Puskin mozis telt házas vetítés után február 23-án Pécsett az Apollóban, 24-én pedig Budapesten az Urániában.

Kincs, ami Niche (ha ezen a héten nem jutsz el moziba)

• A gróf (El Conde) - elérhető a Netflixen

link Forrás

Pablo Larraín a kortárs chilei filmművészet talán legismertebb és leginnovatívabb alakja. Pinochet diktatúráját vámpíros horror-szatíraként feldolgozó tavalyi filmje Velencében mutatkozott be, majd azzal a lendülettel fel is emésztette a Netflix „kontentáradata”, így viszonylag kevesekhez juthatott el ez a sikertelennek ítélt próbálkozás, amelyben Ed Lachman (Öngyilkos szüzek, Carol) operatőri munkája fényesen jelzi, hogy milyen látványos és eredeti próbálkozások élnek meg egy pillanatnál is rövidebb reflektorfényt a streaming cégek által dominált piacon.

Felfedezés

A heti premierek és események fontos gerincét képezik a Cinema Niche rovatának, azonban mi magunk is használunk iránytűket, támpontokat ahhoz, hogy a kiszélesedő, nemzetközi filmkultúra útvesztőiben barangoljunk. A felfedezés alcím alatt hétről-hétre olyan szövegeket, platformokat, útbaigazitásokat ajánlunk (gyakran angol nyelven is), amelyek segítenek tájékozódni és kontextusba helyezni rajongásunk tárgyát.

Közel nyolc év után újra nyomtatott formában jelenik meg a Prizma. Az új évezred meghatározó magyar filmművészeti folyóiratának pocketbook különszámai ezúttal a kortárs észak-amerikai film egy-egy izgalmas életművét járják körbe: a tanulmányok Paul Thomas Anderson, Kelly Reichardt, Denis Villeneuve és Frederick Wiseman szerzőiségét vizsgálják. Hiánypótló kiadvány és egy olyan, különösen fontos együttállás, ahol a szerzők és szövegeik minősége messze túlmutat sok ehhez hasonló próbálkozáson, mégis közérthetően szól a nagyérdeműhöz. Március 11-én lapszámbemutató, de már most kapható Budapesten az Írók Boltjában.

Megszűnik a CinemaScope Magazine, ami az utóbbi évtized egyik legfontosabb iránytűje volt a cinefíl szubkultúrának az amerikai kontinensen. Szomorú hír, de előtte még búcsúzzunk hasábjain egy csodás nekrológgal a tavaly elhunyt Terence Daviestől. Bár Davies munkái itthon kevésbé ismertek, a rendező az európai fesztiválok ünnepelt sztárjaként élte utolsó éveit. Olyan balladisztikus alkotásaira, mint A hosszú nap véget ér (1992) vagy a Távoli hangok, csendélet (1988) a brit néplélek és munkásosztály saját termékeként tekint, miközben szocio-kisrealizmussal itthon is sztárrá avanzsált Ken Loach és Mike Leigh ezt sosem mondhatta el magáról ilyen magabiztossággal.

(A cikkben elhelyezett hiperlinkek gyakran a Letterboxd közösségi oldalra mutatnak. Ez egy filmes felfedező platform, ahol a tagoknak lehetőségük van a megnézett filmjeikről naplót vezetni, véleményeket írni, illetve más mozirajongókat követni és kapcsolatot tartani. Ha érdekel, hogy mi történik ebben a szubkultúrában vagy csak szeretnéd rendszerezni és értékelni amit megnézel, érdemes regisztrálni.)

Ebben a videóban például a fentebb emlegetett Wim Wenders és Yakusho Koji nevezik meg kedvenc japán filmjeiket a Letterboxd stábjának.