„Olyan a fal, mint a mennyországban, elválasztja a mennyet a pokoltól” – Az Év Gyerekkönyvei
„Régóta várok erre a regényre. Egy olyan történetre, amely az én generációm társadalmi öntudatra ébredését meséli el, és amely – miközben akaratlanul nosztalgiával tölt el az endékás balatonozók és az endékás turmixgép, de különösen a saját fiatalságom iránt –, könyörtelenül lerántja a leplet a kommunizmus mindenhová beszűrődő hétköznapi és politikai kegyetlenségéről. Egy olyan történetre, amelyben nem leomlik, hanem lebontják a Falat. A Falat, ami a legabszurdabb, megtestesült szimbóluma volt egy olyan politikai rendszernek, amit nem szeretnénk újra megélni” - méltatta A fal túloldalán című regényt Péczely Dóra, az Év Gyerekkönyve Díjak átadóján.
Somfai Anna ezzel nyerte el a legjobb ifjúsági könyvnek járó elismerést.
„Somfai Anna regényében egy magyar kamaszlány élete válik történelmi színtérré. A »Rendszer« alattomosan hálózza be – családon, szerelmeken, barátságokon keresztül, megmérgezve a legszebb, a legfeledhetetlenebb érzéseit és pillanatait. A fal túloldalán egyszerre szól az NDK és Magyarország nyolcvanas éveiről, minden olyan értéket megkérdőjelezve, amelyek egy fiatal lány számára az élet biztonságát adnák. A történet főszereplője, az okos, bátor, nyitott, életrevaló Flóra folytonos elárultatásban válik mély érzésű, sokat megélt, túl fiatal felnőtté. A történelem építményei az emberek építményei, amelyeket lebonthatóak, ha kiderül róluk, hogy semmi másra nem szolgálnak, mint elválasztani minket egymástól, szóval a regénnyel szólva mondom, vigyázzunk, ne válasszanak el minket puszta falak.”
A könyv bevezetőjét olvashatják a kép alatt.
„Berlin kék, kék és szürke, mint a kedvenc kártyanaptáram a régi gyűjteményemből. Berlin szögletes, kockák és hengerek, tornyok és terek, Berlin nem szép, Berlin érdekes.
Berlinben a járókelők hosszú ballonkabátot viselnek, összehúzzák magukon, sietnek valahová. Otthon mindig van irány, ahová tar tok, itt legszívesebben utánamennék mindenkinek, követném, hová megy, mit csinál.
Azt mondják, a határ felett, a szögesdrótba áramot vezettek. Suhanunk a metróval, bámulom a Falat. Innen nézve nem tűnik áthatolhatatlannak. A megfelelő energiával minden lehetséges.
Apa mesélt a kvantumfizikáról, ott akkor is áthatolhat egy részecske a falon, ha kevesebb az energiája a szükségesnél. A jelenséget úgy hívják, alagutazás. Lehet, hogy át kellene alagutaznunk? Egyáltalán, próbált valaki alagutat fúrni?
Állok a Brandenburgi kapu előtt, odaát egy másik, elérhetetlen világ. A kapu előtt őrök posztolnak, ha megpróbálnék átmenni, rám szegeznék a fegyvert. Tényleg lőnének?
Hogyan mehetek ilyen közel a Falhoz, és lehetek ennyire távol a másik oldaltól? A tévétoronyból átlátni a másik Berlinbe. Mit gondolhatnak ők, onnan, amikor a vasfüggöny felé pillantanak?
Az Európa-térkép a falon. London a távoli, Párizs a valamivel közelebbi álom. Berlinről nem beszéltünk, Németországról sem, nem létezett, csak NDK és NSZK.
Donnerwetter, mondja nagyapám, ha vihar közeledik. A felmenőink német ácsok voltak, a favázas mézeskalács házak világából. Grízpuding, lebkuchen. Goethe, ő biztonságos. Berlin nem létezett, Berlinről nem beszéltünk, hiszen nincs kettéosztott biztonság. Csak Ilka néniről beszéltünk, meg a havi rendszerességgel érkező, indigóval sokszorosított leveleiről.
Olyan a fal, mint a mennyországban, elválasztja a mennyet a pokoltól. Itt hiába teszel jót, mégsem juthatsz keresztül. Mit szabad mondanom, mit nem, folyton erre figyelek. Szabadság, forradalom, tüntetés nem szerepelnek a megengedett listán.
Berlinben találkoztak a szövetségesek, tanultuk történelemből. De azt nem tanították, kik emeltek falat és miért. Hogy egy csapásra kettévágtak egy várost, villanyvezetékeket, vízvezetékeket és villa mosvonalakat. Olyan lehetett ez, mint hirtelen másik városba köl tözni, vagy inkább egy másik, ridegebb világba.
Berlin felett szabadon úsznak a felhők, ők és az angyalok átjárhat nak a város egyik feléből a másikba.
Berlin óriási, nagyobb, mint Budapest, és tágasabb, átjárja a szél és az üresség, oda-vissza áramlik a város két fele között.
Feltalálom az időgépet, hogy átjuthassak, aztán meg vissza. Persze egy ilyen időutazás során a múlt is megváltozhat.”
Noteszlapok Berlinből, 1987
Itt a mese vége. A könyvet a Cerkabella adta ki.
Korábbi mesematinék az idei sorozatból:
- Szinvai Dániel: Párhuzam
- Hottentotta, szerkesztette Lovász Andrea
- Így kezdődött az élet és János bácsi fél pár zoknija, Rádai Andrea fordítása
- Kalapos Éva Veronika: Nem hagylak itt
- Zágoni Balázs: A csillag és a százados