Szalonélet: korok és világok találkozása a rózsadombi Bródy-villában
Mikor megismertem Alexander Brodyt, akiről később kedvenc sorozatom, a Mad Men főszereplőjét, Don Drapert mintázták, tizenkilenc éves voltam. Így fogalmam sem volt, hogy nem mindenki tud úgy öregedni, mint ő, akit mi csak Bródy úrnak hívtunk. Én a Bolyai Önképzőműhely diákja voltam, amit többek között ő segített létrehozni, Alexander Brody pedig már túl volt a hetvenen; ennek ellenére a legkevésbé sem a saját hangját akarta hallani, sokkal kíváncsibb volt a mi ötleteinkre, pedig a többségük teljes kreténség volt. Órákig tudott csendben szivarozva hallgatni minket, pedig felnőttfejjel belegondolva, de jó lett volna, ha inkább ő mesél többet magáról.
Azóta sok év telt el, Bródy úr már nincs köztünk, de a Sarolta utcai villa, ahol felnőtt, továbbra is áll a Rózsadombon. Tavaly télen jártam először az azóta három részre osztott épület egyik lakásában, ahol a mostani tulajdonosok, Boros Tamás politikai elemző és Levko Esztella színésznő ugyanazt csinálják, mint az 1940-es években Alexander Brody szülei. Nemcsak laknak, hanem élnek is: a modernista stílusban felújított otthonuk ajtaját a legkülönbözőbb emberek előtt tárják ki a Sarolta-szalon estéin.
Bródyk a hegyen
A Sarolta utcában magasodó kecses villaépület a Rózsadomb sok más modern villájához hasonlóan a két világháború között épült fel, amikor Budapesten egyszerre változott a felső középosztály ízlése és anyagi lehetőségei. Mindkettő szolidabb irányba: a Horthy-korszak Budapestjén, ahol a város és az ország egyszerre nyögte Trianon és az 1929-es gazdasági válság következményeit, a magánépítkezéseknél egyre népszerűbbek voltak a modern építészet letisztult, végletekig egyszerű megoldásai. Ahogy az Andrássy út környékének monumentális palotái már kevésbé tűntek fenntarthatónak, úgy épült be a tömegközlekedéssel ekkor már könnyebben megközelíthető Rózsadomb egyszerűbb és kisebb villákkal.
Bródy János és felesége az 1930-as évek végén vásárolták meg a hegy tetején található villát. Bródy édesapja, Sándor a századforduló meghatározó szerzője volt, akiről kortársai egybehangzóan állították, hogy nem volt nála vonzóbb férfi egész Budapesten. Bródy Sándor tudott élni a szépségével, házasságon belül és kívül is születtek gyerekei. Az 1898-as születésű János – bohém édesapjával ellentétben, aki minden pénzét szinte azonnal elverte – sikeres vállalkozó lett, de valamiben biztosan hasonlított Sándorra: ahogy annak idején az apját, őt is vonzották az önálló, saját szakmával bíró nők, akik nem csak szobadíszként gondoltak magukra. Bródy Sándornak volt írónő felesége és szeretője is; fia, Bródy János pedig a festőművésznő Pollatschek Lilit vette feleségül.
Barátaikat, Fischer József építészt és feleségét, Pécsi Eszter vasbetonmérnököt kérték meg arra, hogy tervezzék át a Sarolta utcai villát. A sportos korszellemhez híven még teniszpályát is kialakítottak a kertben. Itt, a Rózsadomb tetején, társaságkedvelő szülők gyerekeként nőtt fel a híres nagyapja után elnevezett „Sándorka”.

A Sarolta utcában egymást követték a vendégségek, a Rózsadomb csendjébe cigányzene szűrődött ki, kártyalapok csattantak az asztalon, és gyakran élesen különböző vélemények találkoztak a cigarettafüstös estéken. A Bródy–Pollatschek házaspár baráti köréhez tartoztak többek között a kor színészóriásai, Bajor Gizi, Csortos Gyula, Jávor Pál, a matematikus Neumann János és természetesen a tervező Fischer–Pécsi házaspár is.
A villa alagsorában lakott a házmester, valamint Bródy János Csopaki nevű sofőrje is, aki egyszer szégyenszemre végignézte, ahogy Sándorka a 11-es busz fogantyújába kapaszkodva huzatja fel magát kerékpárjával a hegyre. „Kapaszkodtam a biciklimen ülve a 11-es autóbusz fogantyújába, úgy húzattam föl magam a Rózsadombra, amint jöttem haza az Árpádból, mert gimnáziumba oda kezdtem járni. Ez ugye úgy kellemesebb volt, de pechemre mögöttünk jött a Csopaki a kocsival, és apa ült benne. Én nem vettem észre, ő meg nem szólt, csak amikor hazaértünk. Annyit mondott csak, hogy ezt meg ne lássa soha az életbe, és elment és otthagyott.”
A Bródy családnak azonban hamarosan komolyabb veszélyekkel kellett szembenéznie, mint a 11-es busz, hiszen a második világháború alatt zsidóként bujkálniuk kellett. Sándorka és Zsófi húga a villában vészelték át az ostrom utolsó napjait, ahonnan a szovjet katonák csak azért nem vitték el a lányt, mert önmegtartóztatásukért cserébe kaptak a bátyjától egy Patek Philippe órát.
1947-ben a tizenöt éves Sándorkát Amerikába küldték, akinek innentől Alexanderként, egyedül kellett boldogulnia, a család csak később tudott utánautazni. Alexander Amerikában sem volt elveszett gyerek, érettségi után a Princetonon tanult tovább, ahol az időközben szintén Amerikába költözött családi barát, Neumann János mentorálta a tehetséges fiút.
A Sarolta utca újjászületik
Alexander Brody igazi reklámipari legenda lett, a Young&Rubicam nemzetközi elnöke. A rendszerváltás után Hawaii és Budapest között ingázott; kitalálta, kiadta az Alibi című könyvsorozatot, és támogatta a Bolyai Önképző Műhely létrehozását, ahol végtelen türelemmel hallgatta egy csomó gyerek zöld gondolatait.

Egykori otthonát, a Sarolta utcai villát a második világháború után három szintre szabdalták, és a pártelit tagjainak adott otthont abban az időben, amikor a Rózsadombot csak Káderdűlőként emlegették odalent, a városban.
Az épület alaposan megszenvedte a kommunizmus építésének éveit, de a rendszerváltás utáni időszak is tartogatott meglepetéseket: egy darabig ukrán vendégmunkásokat szállásoltak el az emeletes ágyakkal sűrűn telerakott villában. Persze a korszak kedvelt belsőépítészeti megoldása, a lambéria sem hiányozhatott, amellyel bármilyen teret könnyen és olcsón lehetett lényegesen lehangolóbbá varázsolni.
Ilyen körülmények fogadták az első emeleti lakás jelenlegi tulajdonosát, Boros Tamást, amikor először bejárta a villát. Lakásukban a viszontagságok ellenére szerencsésen megmaradt az eredeti lépcső, a könyvespolcok, sőt még a krómkilincsek is. A modernista tervezőpáros, Fischer József és Pécsi Eszter szellemisége inspirálta a felújítást, ahol mind az építészeti megoldások, mind a színek a Bauhaus világát idézik.



Hasonlóan a villa egykori lakóihoz, Boros Tamás politikai elemző, az Egyensúly Intézet vezetője és Levko Esztella színésznő is különböző világokból, teljesen más ismeretségi körrel érkeztek a házasságba és a Sarolta utcába. Sőt, a villalakás jelenlegi tulajdonosai is úgy látták jónak, ha a felújítás végeztével nem zárják magukra az otthonuk ajtaját, hanem teret adnak nagyon különböző emberek és nézőpontok találkozásának. Mindezt úgy, hogy amikor a Sarolta-szalon névre keresztelt eseménysorozat ötlete megszületett, még azt sem tudták, hogy a legendás Bródy család egykori villájába költöztek, így az ottani régi szalonokról sem sejtettek semmit.
A 2021-ben indult, háromhavonta jelentkező Sarolta-szalonnal a házaspár olyan félnyilvános teret hozott létre – érthető módon csak meghívó ellenében engednek be embereket a nappalijukba –, ahol valóban világok találkoznak. Művészek, írók, történészek, színészek, politikusok és vállalkozók beszélgethetnek, csupa olyan ember, aki egyébként nem biztos, hogy megismerné egymást. Egy olyan mikrovilág ez, aminek Alexander Brody örülne a legjobban.
Ismerd meg a Rózsadomb modern villáinak történetét a hosszúlépés.járunk? Új világot álmodtak című városi sétáján!