„Monumentális, lüktető és veszélyesen szép” – ukránul is kiadják Krasznahorkait

Ukránul is megjelenik Krasznahorkai László, elsőként méghozzá Az ellenállás melankóliája című regénye. Az immár irodalmi Nobel-díjas író műve körüli hájpnak biztosan jót tesz majd a díj, de az ukrán kiadás ettől független, a könyv decemberben amúgy is megjelent volna. Erről a regény ukrán fordítója, Olekszandr Veselényi írt szépeket, az ő posztjából szemezgetünk.

„Kivételes boldogság, hogy Krasznahorkait eredetiben olvashatom. Ezt mondják ma honfitársai, akiknek még nagy nemzetközi népszerűségük előtt sikerült megízlelniük ezeknek a műveknek a hangzását – és nincs belőlük annyi, mint gondolnánk.”

„Ez végül is hatalmas kihívást jelent minden fordító számára – mivel a magyarnak nincsenek rokon nyelvei, és Krasznahorkai hosszabb-rövidebb szövegeinek ritmusát, dallamát és szuggesztív varázsát mindig ijesztő feladat átadni. Az első, 2017-es próbálkozásaim megmutatták, hogy ez egy nagyon energiaigényes, de fantasztikusan lenyűgöző folyamat, amikor minden mondatot (ahogy már tudjuk, gyakran nagyon hosszú) többször is előre-hátra kell lapozni a nyelven, és hangosan kell olvasni, belégzésekkel »Krasznahorkai László szellemében«, amelyeken keresztül ennek a csodálatos nyelvnek és kifejezőeszközeinek teljes ereje átragyog.”

„Nagyon szeretném, ha azt a lelkesedést, amellyel most több száz, ha nem több ezer ukrán készül az első ismerkedésre a Nobel-díjas munkásságával, ne rombolnák le a művei olvasásának nehézségeiről és néha elviselhetetlenségéről szóló rémtörténetek. Ez egyáltalán nem így van.”

– folytatódik Veselényi posztja, aki ezután Ukrajna háborús valósága és Krasznahorkai világának dermesztő hasonlóságaira hívja fel a figyelmet.

Mint írja, a könyv „pontosan akkor kerül a kezünkbe, amikor az „Az ellenállás melankóliája” című regény eseményei játszódnak – december elején, a sötétség és a hideg közepette, amelyhez az ukránok már négy éve hozzászoktak. Paradox módon, ebben a – fizikailag is kézzelfogható – sötétség birodalmában egy alig eleven, de mégis jelenlévő emberi villanást fedezhetünk fel egy olyan írótól, aki most nagyon jól megragadja a mi, ukrán, fájdalmunkat az önmagunkért és identitásunkért vívott egzisztenciális harcban (lásd a „Angyal szállt el felettünk” című elbeszélését, amelyet szinte minden kritikus emleget). Külön hangsúlyozni kell, hogy ez a történet milyen pontosan ragadja meg a terror és a megszállás borzalmait, valamint a kis, elkeseredett, fasiszta diktátorok erői általi „felszabadítás” veszélyes következményeit.”

Veselényi szerint a szerző személyének (ehhez a Gyulára hazalátogató Krasznahorkait kísérő, A báró hazatér dokumentumfilmet ajánlja kezdésnek) és a személyes hangnemének a megragadása is fontos lehet annak a megértéséhez, hogy

„hogyan képes egy egyszerű halandó a saját és a körülötte élők életének tapasztalatait ilyen monumentális, lüktető és veszélyesen szép verbális, zenei és filmes képek rögjévé olvasztani. És ezt ügyesen és teljesen őszintén, sőt a legfinomabb iróniával vagy találó groteszkkel – több mint négy évtizeden át.”

„Milyen jó, hogy a Nobel Bizottság nem várt még tovább, hogy felismerje – Magyarország, Európa, a világ számára nagy kiváltság, hogy ilyen alakok járnak az élők között, és még nagyobb kincs az emberiség számára –, hogy megőrizzük és sokszorozzuk munkásságuk hatókörét” – írja posztjában Olekszandr Veselényi.

Az ellenállás melankóliája a tervek szerint decemberben jelenik meg ukránul. Arról, hogy hol érdemes például kezdeni az ismerkedést Krasznahorkai műveivel magyarul, itt írtunk kicsit többet.