A színház a viták terepe, de gyakran maga a színház kerül a vita középpontjába. A politikailag és kulturálisan is igen turbulens 2025-ös évben egyébként is nagyobb érdeklődés övezte a politika és a reprezentáció kérdéskörét – volt példa fesztiválszínpadokra felkúszó politikára és a színházra rátelepedő politikára is. A Jó Blogon több tucat remek színházi cikk, kritika, interjú született az utóbbi egy évben, ezekből válogatva próbáljuk meg szűkösen körbejárni a fenti kérdéskört.

Gyermekotthon és szexuális erőszak

Az évet a Katona József Színházban, Székely Krisztával kezdtük, akit azóta a Fővárosi Közgyűlés meg is választott az intézmény jövő februárjától regnáló igazgatójának. Nyílt tárgyalás című előadása egy befolyásos nőről és egy befolyásos férfiről szól – előbbi szerint a hosszú kihagyás után együtt töltött estén erőszak történt, utóbbi szerint nem. Nem derül ki, hogy kinek van igaza.

Az előadás a Magyar Képzőművészeti Egyetem egyik hallgatójának az elmúlt hetekben napvilágot látott történetének, a konszenzus fogalmának magyar jogrendből való hiányának fényében ismét, ahogy időről időre rendre, aktualitást nyer. Az előadás készítésében egyaránt segítettek bírók, rendőrök, szociális munkások és jogászok.

„A nézők többnyire eldöntik, kinek hisznek, csatlakozni akarnak valamelyik »táborhoz«, és ennek mentén felsejlik, hogy milyen előítéletek munkálnak bennük, milyen – akár téves – képzetek befolyásolják őket, amelyekről talán nem is tudnak. Éppen ezért nagyon leleplező bárkivel beszélgetni az előadás után, és ez is volt a cél, hogy a nézők kénytelenek legyenek szembesülni mindezzel” – mondta a 444-nek a Nyílt tárgyalás rendezője.

A Szőlő utcai botránya tette újra aktuálissá a szabadúszó Simkó Katalinnal készült interjúnkat. Simkó ugyanis egy dokumentarista előadásban, a Már nem álmodok velük című produkcióban azonosulthatott a gyermekotthonok világának legtragikusabb történeteivel. A készítők interjúkat készítettek többek között a saját barátnőjét prostituáló lánnyal, aki egyszerre lett tettes és áldozat – a színészek pedig szóról szóra mondták el az interjúk szövegét.

Simkó elmondta, hogy a lány, akinek a szövegeit elmondja, eljött megnézni az előadást, utána hosszasan ölelkeztek. „Abban a pillanatban benne volt, hogy ő nagy bizalommal és bátorsággal ránk bízott olyan történeteket, amelyeket nem biztos, hogy csak úgy elmondana bárkinek, de tudta, hogy általunk ez sok emberhez eljut” – mesélte Simkó.

Kultúrpolitika a színházban

Székely Kriszta akkor még az igazgatói székre pályázva azt mondta, hogy bár Európában is egyre nehezebb helyzetben van a kultúra „de ez nem hasonlítható a magyar viszonyokhoz, azokhoz a gondolatokhoz és mondatokhoz, amik az elmúlt években a magyar kultúrpolitikát meghatározták, a gazdasági cenzúráról nem is beszélve”. Az idei év is bővelkedett az ilyen mondatokban, többek között Pintér Béla is kiváltott ilyeneket.