Az év gyerekkönyvei: Tutkeráj király és a galád császár
Edwin nem átlagos fiú, hanem király. Van trónja és páncélruhája és kastélya titkos járatokkal, meg minden. Ja, igen, és a szomszédban a világ leg-leg-leggaládabb embere lakik.
Szombati mesematinénkban ezúttal Andy Riley könyvét ajánljuk, pontosabban annak magyar fordítását, amelyet az Év Gyerekkönyve Díj zsűrije a legjobbak közé választott.
„Miközben Pék Zoltán sorra fordítja a díjazott szépirodalmi műveket, időnként megpihen a gyerekkönyvek között, hogy játsszon egy kicsit, nem csak a saját, de a mi örömünkre is. Mert ha Zoli fordít egy mesekönyvet vagy ifjúsági regényt, akkor az biztos, hogy egészen egyedi, kreatív és magas színvonalú lesz!” - írta a Lampion Könyvek, akiktől ajánlót kértem.
Kell is a jó fordító, mert a Tutkeráj királyról szóló, 5-6 éves kortól olvasható sorozat tele van beszélő nevekkel, rejtett poénokkal, sok nyelvi humorral, valamint az eredeti, képregényrajzoló által írt őrültségekkel.
„Miközben olvastam, végig arra gondoltam, mennyire klassz lenne Edwin királyságában élni! Én is mindenhova hullámvasúton járnék, az őrületbe kergetném Jill minisztert, és minden pénteken csokit osztogatnék Edwinnel a falubelieknek. Meg persze segítenék legyőzni a galád Nurbiszon császárt. (Akit amúgy nagyon bírok, de Edwinnek erről egy szót se!)” - lelkesedett Pavlovic Tijana szerkesztő.
Andy Riley: Tutkeráj király és a galád császár
(részlet)
– Kérem szépen a zsebpénzemet – szólott a fiú, mire egy ember betolt egy talicskát, ami csurig volt aranypénzzel.
Edwin nem egy átlagos kilencéves fiú. Király volt: volt trónja, páncélruhája és kastélya titkos járatokkal, meg minden. Sőt mi több, koronája is volt! (…)
– Köszönöm szépen – mondta Edwin a talicskás palotaőrnek, mert noha uralkodó volt, azért nagyon udvarias fiú is.
Beletúrt az aranyba, és kivett egy nagy marék csillogó érmét. Mindegyik oldalát az ő képmása díszítette. Ez mindig feldobta.
Aztán különleges segítőjéhez fordult.
– Kis időre elhagyom a kastélyt, Jill – közölte.
– Mi? Ja. Jó. Persze… Miért ne? – felelte Jill miniszter, miközben két levelet írt egyszerre, mindegyik kezével egyet. Egyszer próbáld ki! Nem könnyű.
Jill mindig dolgozott. Felnőtt volt, nagyon felnőttes állásban. Noha Edwin volt Edwinföld királyságának uralkodója, a bonyolultabb dolgokhoz szüksége volt egy felnőtt segítségére.
Kinek kellett táncoló medvét találni a szülinapi bulira? Jillnek. És kinek kellett bocsánatkérő levelet írni, amikor a táncoló medve leharapta valaki karját? Jillnek.
Jill pont annyit dolgozott, amennyit Edwin játszott, márpedig Edwin sokat játszott.
Edwin király egy földúton tolta a pénzzel teli talicskáját.
– Szép napot! – köszönt barátságosan egy arra járó parasztnak.
– Szép napot, felség! – integetett vissza a férfi.
Edwin királyságában éltek parasztok, de nem nyomorgó, éhes parasztok, akik rongyokban járnak, és csalánt főznek vacsorára. Nem, ezek vidám parasztok voltak, mindegyik dundi és mosolygós. Amikor aznapra véget ért a munka, a város főterén táncra perdültek, ennyire örültek az életnek.
Edwin a legközelebbi falu felé tartott. Edwinföld nem volt nagy ország, ezért egyetlen faluja volt. Innen a neve: Falu. Ha egyszer netán épül egy másik falu, Falu kénytelen lesz új név után nézni.
Edwin király betért egy édességboltba. (Faluban egymást érték az édességboltok.) Fogott két nagy marék aranyat, és a pultra öntötte.
– Helló! Kérek szépen minden táblás csokoládét, minden csokiszeletet és minden csokialapú nasit.
– Szóval a szokásos, felség? Rögtön adom.
Percek múlva Edwin király finomsággal meg pakolt talicskával hagyta el a boltot. Aztán megvett mindent a következő édességboltban. És a következőben. Meg a következőben.
Fél hatra Edwin hatalmas, imbolygó csokoládétornyot egyensúlyozott a talicskában. Beleborította egy óriási tölcsérbe, amihez egy cső csatlakozott, amihez egy kerék csatlakozott, amihez egy másik cső csatlakozott, amihez egy dugattyú csatlakozott, amihez egy… szóval érted. Ez a bonyolult gépezet volt a Gusztusos Überfinom Zaba Ütvehajigáló, azaz GÜZÜ.
Edwin király a GÜZÜ-vel hajtott végig Falu utcáin, és csokoládét szórt minden irányba. A parasztok kiszaladtak a házukból, és összeszedtek, amennyit csak bírtak. Ezt a pillanatot várták egész héten.
– Hatalmas és jó királyunk van ezen a földön – mondogatták a parasztok.
Itt a mese vége. A könyvet a Lampion Könyvek adta ki.
Korábbi szombati mesék:
- Korbuly Ági-Balássy Fanni: Bocs, hogy élek
- Réz András: Lukrécia papucsai
- Kovács Tamás György-Szinvai Dániel: A villamos
- Schmal Róza: Nagy folyók haragja
- Szabó Borbála: Kalandok a Ló csoportban
- Pifkó Célia A holdfény őrei