joblog-volvo-tagline
irodalom

Öt jó regény, amit a 444 szerzői ajánlanak

Ma már annyi könyv jelenik meg egyszerre, hogy egy-egy nagyobb könyvesbolt szépirodalmi kínálatában szinte lehetetlen eligazodni, ha éppen nem tudjuk, pontosan mit keresünk. Most a 444 szerzői adnak pár tippet, hogy melyek voltak azok a regények, amik legutóbb megfogták őket: Herczeg Márk, Sarkadi Zsolt, Horváth Bence, Magyari Péter és Urfi Péter mondták el, hogy szerintük mit érdemes elolvasni.

Herczeg Márk: Viktor Pelevin – Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre (2018)

Egy kiégett oligarcha befizet egy startup-szolgáltatásra: egy buddhista szerzetes fejére erősített géppel, hosszú évek gyakorlása nélkül, azonnal el tudja érni a megvilágosodást, csakhogy véletlenül megpillantja az üdvözülés titkos szféráit is, így még az eredetinél is rosszabb lesz a kedve. Vissza akarja nyerni régi önmagát, mielőtt végleg elveszítene mindent (ideértve a lopott vagyonát is), és közben átgázol egy volt szerelmén. A nő erre csatlakozik egy titkos feminista csoporthoz, ami megtanítja fegyverként használni a nőiességét, és hogy mágikus módszerekkel álljon bosszút.

Bár a tavaly magyarul is megjelent iPhuck10 szerintem minden szempontból jobb volt, jobban lett megírva, ötletesebb és viccesebb volt, sőt talán még mélyebb is, de azért az orosz író legújabb regénye is ott van a jobbak között. 

Pelevin összes regénye közül talán ebben dönthet az olvasó a legtöbbször szabadon.Mint mindig, most is több értelmezési lehetőség van, mi választhatjuk meg, kit vagy mit ítélünk el benne. Ha úgy vesszük, lehet a gátlástalan patriarchális elnyomás jogos kritikája, de a turbófeminizmus paródiája is. Engem itt is meglepett, Pelevin milyen hamar és ügyesen tudta beleszőni a sztoriba az aktuálpolitikai történéseket. Összességében egy szórakoztató regény érzékletes leírásokkal és sok iróniával, vakációra ideális.

Fotó: Helikon


Sarkadi Zsolt: Borislav Pekic – Veszettség (Besnilo 1983)

Borislav Pekic a 20. századi jugoszláv irodalom egyik legjelentősebb alakja, de magyarra sajnos elég kevés munkáját fordították le. Itthon talán a Védőbeszéd és az utolsó napok (Odbrana i poslednji dani) című kisregénye a legismertebb, ebből kölcsönözte ugyanis a Magyarország déli részén is ismert, kultikus belgrádi Idoli együttes az első stúdióalbumának címét. A magyarra csak a 90-es években lefordított Veszettség Albert Camus Pestisének hagyományait követi, csak jóval olvasmányosabb. Pekic úgy írt elgondolkodtató és mélyen filozófiai szöveget, hogy azt teljesen elbújtatta egy thriller, horror, krimi és scifielemekkel vegyített, sodró kalandregény mögé.

A Veszettség teljes cselekménye a karantén alatt álló londoni Heathrow repülőtéren játszódik, ahol a veszettség egy új, különösen fertőző vírustörzse szedi áldozatait. Miközben egyre többen fertőződnek meg, és vetik szinte zombiként a többi emberre magukat, a repteret körülzárja a hadsereg, a karantén alatt álló Heathrow életképein keresztül pedig a hidegháborúról, a holokausztról, az arab-izraeli konfliktusról, a modern államokról, a vallásról és az emberi együttélés alapjairól értekezik az író.


Horváth Bence: Richard Powers - The Overstory (2018)

A fák csodálatos élőlények, de nem feltétlen adják magukat ideális regényfőszereplőnek: keveset mozognak, és ami történik velük, az is leginkább évszázados skálán mesélhető el. Ennek ellenére egyáltalán nem lehetetlen jó regényt írni róluk, csak ügyesen kell a történetükbe emberek élettörténetét keverni. Ezt mutatta meg Richard Powers, akinek a 2018-as The Overstory című regénye egyszerre egy nagyon szép szerelmes óda a fákhoz és elég pontos bemutatása annak, hogy a világ erdőire nem nagyon leselkedik nagyobb veszély, mint az emberek tevékenysége. 

A Pulitzerrel díjazott regényben kilenc, nagyon eltérő kulturális és társadalmi háttérből érkező ember sorsa fonódik össze a fák körül. Az emberi minidrámák, döntési helyzetek és kusza viszonyok sokszor Franzen regényeinek hangulatára emlékeztetnek, a természettudományos regényeivel híressé vált Powers erre ereszt rá rengeteg tudást és anekdotát a fák világáról. Az Overstory szenvedélyes, de nem szájbarágós kiállás a fák nagyszerűsége mellett, kevés mágikus realizmussal és rengeteg olyan szemszöggel, melyek miatt másképp fogunk utána gondolkodni a fákról: az emberi szálak ugyanis erdőirtásokon, radikális környezetvédők akcióin keresztül egészen a fák közötti kommunikációt feltáró német erdész kutatásainak megidézéséig nyúlnak. 

Az Overstory már a feszesen megírt és egymásba bomló emberi történetek miatt is egy jó regény lenne, de az emberen túli szereplők teszik igazán emlékezetessé. Mellette pedig egy fontos emlékeztetés, hogy mit is veszíthetünk el magunk körül, ha mindent a jelenlegi formában teszünk tovább. 

Fotó: bookline.hu

Magyari Péter: Erlend Loe – Leltár (2019)

Erlend Loe norvég író hősei általában hétköznapian gátlástalan emberek, akik éppen csak annyira szociopaták, hogy az olvasót már meghökkentsék, de könyvbéli környezetük ne legyen biztos abban, hogy állapotuk kóros-e. 

E hősök kimondják, és sokszor meg is teszik azt, amire biztos csomóan gondolnak amúgy is, csak tudják, hogy minimum illetlenség, de leginkább önző pofátlanság volna kimondani vagy megtenni. Például letörni másnak a bontatlan óriási Tobleronejából egy csúcsot; megmondani a szülői értekezleten, hogy mindenki tök hülye; vagy ejakulálni titokban másnak a tárgyaira - ahogy azt a Doppler triológiának a főhőse tette. A Leltár hősnője se különb. Sőt.

Loe hősei nem másokat megrövidítő bűnözők, hanem elismerésért, elégtételért, hétköznapi kényelemért, szexuális kielégülésért lépnek át bizonyos határokat, sokszor meglepő sikerrel, hiszen a meghökkent külvilág szeret úgy tenni, mintha minden rendben volna. A Leltár hőse egy hatvanas költőnő, bizonyos Nina Faber, aki sokáig azt hiszi, hogy miatta gyűlt óriási tömeg össze egy kultúrházban. Aztán kiderül, hogy Karl Ove Knausgard is akkor olvas fel, a nagyteremben.

Loe elképesztő eleganciával gúnyolódik a világon, önmagán és az olvasón is. Szórakoztató és könnyed minden regénye, és közben az olvasó sokszor azt érzi, hogy hőőőő, ez már valami, ez micsoda elegáns összegzése mindennek, ami az életben fontos tapasztalás. 

A Leltár nagyon sűrű kötet. 160 oldal mindössze, azok is kicsi oldalak, és egyetlen nap alatt játszódik - persze sok visszaemlékezéssel, rendkívüli találkozásokkal és elszabadult indulatokkal. Loe kortárs norvég íróként nem csak azt képzeli el, hogy milyen lehet egy norvég írónak egy időben élni Knausgarddal, hanem azt is, hogy mit tenne egy író a gúnyolódó kritkusokkal, és általában is kegyetlenül nagyot csúfolódik az egész irodalmi világon - sőt, szcénán - ebben a könyvében. De Loe mindig duplacsavart használ, és akiket elképzel, akikről ír, azok csak majdnem olyanok mint ő, vagy amilyen valószínűleg lehet az olvasó, mert szereplői mindig egy kicsit ütődöttebbek, egy kicsit aljasabbak és szerencsétlenebbek, mint a hétköznapi emberek. Így tud az ember csak önfeledten kacagni magán.

Fotó: Scolar


Urfi Péter: Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

Messze legnagyobb idei könyvélményem: Moszkvában olvasni A Mester és Margaritát. Középiskolásként eltántorított Pilátusék kenkődése a hőguta határán, de most alig bírtam abbahagyni ezt a mámorítóan szabad szöveget. Hiába telt el 80 év Bulgakov halála óta és hiába játszódik a könyv egyik fele az ókori Galileában, a másik a Szovjetunióban, a humorát nem kell magyarázni, a helyzetek és a jellemek pedig mind-mind ismerősek. Nem csak a nyelve és a szerkezete, a keletkezése és az utóélete (ezekről ajánlom Kiss Ilona interjúját) csodálatos, hanem azok a helyszínek is, amelyekre elvezet. 

Kitalálni sem lehetne adekvátabbat annál, mint hogy az író egykori lakhelyén, a Bolsaja Szadovaja utca 10. szám alatt ma már két egymással rivalizáló Bulgakov-múzeum működik külön fekete macskákkal, egyaránt csapnivaló tárlatokkal és egy felejthetetlen lépcsőházzal, ahová évtizedeken át írták üzeneteiket a múzeumra hiába vágyó rajongók. A szomszédban, az egyik menő bulinegyed szélén húzódik meg a Patriarsije prudi, gyönyörű kis park tóval a közepén. A legendás nyitójelenet helyszínén az újabb és újabb kezdeményezések ellenére sem sikerült emlékművet állítani a regény szereplőinek. Mert ahogy a kommunisták nem engedték megjelenni, a keresztény radikálisok pedig ki akarják tiltani az iskolákból, a mai orosz rendszer sem tud mihez kezdeni ezzel a könyvvel. 2020-ra se tudok jobbat ajánlani: olvassák a Mester és Margaritát, és ha tehetik, a könyvvel a kezükben járjanak egyet ebben a morcos multikulti metropoliszban.

A sorozat korábbi részéiben Szabó Benedek , Sodró ElizaOltai KataSzauer JuditGrecsó KrisztiánYorgos GoletsasDöbrösi LauraReisz GáborSzabó RékaWinkler RóbertMárton Dani és Farkas Richárd mondták el, mit érdemes meghallgatni/megnézni.

A cikk a Volvo Autó Hungária támogatásával készült.